Temetőben jártunk szinte mindannyian az elmúlt napokban. Találkoztunk elhunyt szeretteinkkel. Aki hagyta beszélni a mécseseket, ugyanazt az üzenetet hallotta, mint amit a mai evangélium tartalmaz. Mindenek előtt azt, hogy minden élet véget ér egyszer. Van halál. Aki erre nem készül, az nem felnőtt, hanem felelőtlen gyermek. Aki erre nem készíti fel gyermekeit, az hamis életre neveli, zsákutcába küldi őket. Másik üzenete a síroknak és a példabeszédnek, hogy ami a halálon túl van, az örök. Örök az élet és örök a kárhozat is. Nincs már alkalom a javításra. Elhunyt szeretteink nem keltek ki, hogy befejezzék, amit elkezdtek, kijavítsák, amit elhibáztak. Állapotuk végleges. Semmit nem vittek magukkal abból, ami itt fogható. Ami minket sírjukhoz vitt, az a lelki örökség. Nem a vagyon. A szeretet, amit tőlük tanultunk. A hit, amit ők hintettek a szívünkbe.