A jerikói vak gyógyulásának története Szent Lukács evangéliumában Zebedeus fiainak kérése után következik. Ők akik már hosszú ideje Jézus nyomába szegődtek -, földi léptékű hatalomban gondolkodnak, és miniszterséget kérnek Jézustól, az ő országában. Hallanak, de nem értenek, néznek, de nem látnak. Mennyire más Bartimeus, a jerikói vak. Nem lát a szemével, de a szívével, a hitével jobban látja, hogy kicsoda Jézus, mint a leghűségesebb tanítványok. Dávid fiaként szólítja meg. Tudja, hogy ő Isten küldötte. Nem alamizsnát kér tőle mint másoktól szokott, - hanem a látás ajándékát. Mégpedig nagy hittel, messzire kiáltva. Ezért a magatartásért t.i., ha valaki nyilvánosan Messiásnak, Isten küldöttének vallja Jézust a farizeusok és írástudók mindenkit kizártak a zsinagógából, ami azt jelenti mai nyelven, hogy törvényen, társadalmon kívüli lett. A vak ember vállalja ezt valami sokkal fontosabbért: a testi látásért és a lelki békességért.