Hogy miért halt meg az Úr Jézus, azt mi visszafelé a hit szemével nézve nagyon okosan és jól meg tudjuk válaszolni, mondván a Hiszekegy szavával, hogy a mi üdvösségünkért a mennyből alászállott, megtestesült, szenvedett, Poncius Pilátus alatt megfeszíttetett. De megkérdem most, hogy miért kellett az Úr Jézusnak akkor elszenvedni a halált, hiszen biztos, hogy a korabeli zsidók, a főtanács, a főpapok és maga Pilátus is, nem azért dobták oda áldozatul Jézust, hogy a világ bűnéért engesztelő áldozat legyen, hanem valami egészen másért. Egyszerűen azért, mert az akkori zsidóság politikai és vallási nagyjai nem bírták elviselni, hogy valaki Istenről olyan dolgokat hirdessen, ami nem pászol az ő tanításukhoz, ami nem fedi az ő elképzeléseiket Istenről és a Messiásról.

Sokan álltunk már szeretteink halálos ágyánál. Úgy gondolom, hogy mindig megrendülünk, de azt is gondolom, hogy minél nagyobb a szeretet, ami összeköti a haldoklót és az ott állót, annál jobban fáj. Tehetetlenséget érzünk, és ez elkeserít bennünket. – Most amikor Jézus haldoklását látjuk, akkor egyet biztosan tudhatunk; Nincs nagyobb szeretet. Jézust nem az értelmetlen halál rabolja el. Egy ártatlan tisztaságban, átadott élet. Jézus a mi tévedéseink, hibás vágyakozásaink, rossz választásaink, és bűneink miatt haldoklik. Ez nekünk járna, de ő teszi meg helyettünk. Csak arra int, hogy legalább viszont szeressük.

KKT! Ma, Nagypénteken, Krisztus szenvedésének, halálának és eltemetésének napján az egész katolikus Egyház gyászol. Mi is azért jöttünk ide, hogy kifejezzük hálánkat Krisztusnak, aki értünk is feláldozta az ember számára a legértékesebbet a földön, az életet. Eljöttünk, de vajon elgondolkoztunk-e már azon, hogy mit látunk, hallunk itt, s ebből milyen hitbeli következtetéseket vonunk, le? Mit hoztunk ide, s mit akarunk és fogunk elvinni magunkkal?

Egy-egy eseményt talán akkor érthetünk meg a legjobban, ha megismerjük annak résztvevőit. Ismerjük meg közelebbről a keresztre feszítés tevékeny résztvevőit. Annás és Kaifás főpapokat pl. Híres, vagy inkább hírhedt emberek ők. Annásról még a Talmud is megemlékezik. Ezt írja róla: Jaj Annás házának! Fiai a templom kulcsait őrzik. Vejei az őrség vezetői. Egész háza a nép elnyomója. Nemcsak elvi okai vannak Jézus megölésére. Személyesen is érdekelt ebben, hiszen a templomban kereskedők neki fizetnek a bevételükből. Amikor Jézus felforgatja az árusok asztalait és kikergeti őket a templomból nagyhétfőn, Annásnak okozza ezzel a legnagyobb kárt. Indulata látszik is Jézus elfogásánál. Minden eszközt felhasznál: árulást, sötétséget, erőszakot, hamis tanúkat. Nem tartja be a kihallgatás elemi előírásait sem. Kényszeríti Jézust maga ellen vallani.

K. T! Megrendült lélekkel énekeltük el az Üdvözítőnk kereszthalálát, évről, évre felelevenítő szavakat: "Ma a fára függesztetik az, ki a földet, a vizekre, függeszté.. Ma a mindenek alkotója a megfeszíttetésre adatik; mint a leöletésre vezetett bárány, saját akarata szerint, keresztre szegeztetik "és oldala által veretik.. A mindenek Alkotóját saját szolgái megcsúfolják... Az élők, és holtak Bíráját keresztre ítélik... „Nincs szó, mely magában foglalhatná a rettenetes, és magasztos titkot”, a szemünk előtt fölelevenített" eseményt. De nem volt szavuk rá a Legelső tanítványoknak, a kiválasztott tanítványoknak sem. A hagyomány szerint Péter arcát még öreg korában is könny árasztotta l valahányszor Mesterének, hálára gondolt.

Egy Párizs melletti kastélyban nagy ünnepséget rendeztek. A meghívott vendégeket színészek szórakoztatták. Olyan jól sikerült az ünnepség, hogy a színészek és a vendégek is, az utolsó vonatot is lekésték. Így aki nem saját járművel jött kénytelen volt a kastélyban éjszakázni. Ekkor történt az egyik fiatal színésznővel a megrendítő eset. Szobájában egy különleges feszület volt a falon. Őt ez a kereszt annyira lebilincselte, hogy egész éjszaka nem tudott nyugodni. Reggel az volt az első szava társaihoz: az éjszaka megtértem! Elmesélte élményét és hozzáfűzte: amikor ezt a keresztet néztem, világosan éreztem, hogy Isten mennyire szeret engem!

Kivételes nap. Páratlan, mert alig történik meg velünk az, hogy egy napon belül jelenjen meg nekünk a legnagyobb boldogság és a legnagyobb fájdalom. Talán azzal lehetne érzékeltetni, hogy egy napon megszületik a gyermekünk, s néhány óra múlva meghal. Ma ez történik velünk. Az örök isteni elhatározás az ember boldogságának megteremtését tűzte ki célul. Amit Isten elhatároz, azt semmi sem tudja végérvényesen megakadályozni. Mi jelentősen késleltettük a boldogságot, hiszen súlyos bűnök elkövetésével boldogtalanságot hoztunk életünkbe, Ádámtól a mai napig.

KKT! A keresztény ember lelke legalább annyira szomorú, félve reszkető és elsötétült Krisztus halála és eltemettetése láttán, mint amilyen szomorú és borús szokott lenni, ha egy nagyon szeretett ember-társát rabolja el a kegyetlen és igazságtalan halál. Alig-alig tudunk ilyenkor bízni a fényfölderülésében, csak a kegyetlenséget, az igazságtalanságot, a bűnt, s az általuk előidézett sötétséget érzékeljük.

A Nagypéntek és a Húsvét között van egy nap, ez a mai, ez a Nagy szombat, aminek nem könnyű megtalálni az értelmét. Jézus már nincs és még nincs az élőkkel. Már nincs és még nincs. Mit ér így az élet? Azért nem érezzük jól magunkat ezen a napon, mert Isten nélkül nem lehet boldog az ember. Szükséges ez a nap ennek a megértése miatt. Szükséges ez a nap, hogy igazán értsük és örülni tudjunk a Holnapnak, amikor újra velünk lesz az Isten A keresztelkedők öröme ma mindannyiunk öröme, mert amikor egy ember megérti ennek a napnak a lehetetlen értelmét, s amikor a holnapi nap öröme miatt összeköti életét Krisztussal, akkor a mi életünk összekötöttségéről is emlékezünk, és sóvárgó boldogságvágyunkkal előkészítjük magunkat az Úr érkezésére. Rendbe tesszük lámpásainkat, hogy készen álljunk és határtalan legyen bennünk a Találkozás öröme.

Egy félholtra korbácsolt, megkötözött kezű, gúnyruhába öltözetett embert mutatott be Pilátus nagypénteken délelőtt az udvarában megjelent tömeg előtt. Ezt az embernek is alig nevezhető embert ezekkel a szavakkal mutatta be: Íme a ti királyotok! Talán új zsidó király koronázását készítette elő Pilátus e szavakkal, Nem, sokkal másabbról volt itt szó. Ha az ember jobban szemügyre veszi ezt a királyként bemutatott embert, meglepetve látja, hogy ez az a názáreti Jézus, aki 5 nappal előtte, fényes diadalmenetben vonult be Jeruzsálembe. Ezrek vették körül azon a napon, ezrek köszöntötték, ezrek dobálták elé a virágos ágakat, és terítették elé ruháikat hódolatuk kifejezésére. Ezrek fogadták Őt úgy mint régen várt királyukat, akibe nagy reményeket helyeztek, ma pedig talán ugyanezen ezrek előtt áll ugyanaz a názáreti Jézus összetörve, halálra kárhoztatva. Íme a ti királyotok! Így mutatta be Pilátus Jézust a tömegnek. Lelki szemeinkkel mi is látva a gúnyruhába öltöztetett Jézust mi is meghallva Pilátus felszólítását, gondolkodjunk el Jézus nagypénteki királyságán, ami a szomorú látszat ellenére isteni titkokat rejt magában.

A mai napon az Úr Jézus Krisztus szenvedésére és kínhalálára emlékezünk. Azt vizsgáljuk meg most Isten igéjének a világosságánál, hogy mennyit kellett neki szenvednie, miért kellett szenvednie, és aztán egy kicsit részletesebben majd arra figyeljünk, hogyan szenvedett a mi Urunk? 1. Miben állt Jézusnak a szenvedése? Többször volt már szó arról, hogy az Ő egész földi élete egyetlen folyamatos szenvedés volt. Kezdődött a testetöltéssel, amikor otthagyta a mennyei dicsőséget, mert csak így lehetett rajtunk segíteni, magára vette a mi emberi természetünket, testünket, annak minden nyomorúságával együtt. Aztán folytatódott azzal, hogy mindvégig körülvette Őt valami egészen felfokozott kicsinyesség, értetlenség, gyanakvás, rosszhiszeműség, irigység, féltékenység, gáncsoskodás, hitetlenség. Egész végig ellenszélben végezte a megváltás munkáját.

Képzeljük el a képet: Egy nagyvárosban édesanya sétál kicsi gyermekével. A gyermek kitépi kezét és fut, egyenesen a forgalmas úttestre. Megbotlik. Bármely pillanatban elütheti egy autó. Mit tesznek a járókelők? Egyeseknek földbe gyökerezik a lába, mozdulni sem bírnak az ijedelemtől. Mások kiáltanak: Hozza ki valaki azt a gyermeket az útról. Mások azt kiáltják: Gyere ide gyorsan édesanyádhoz. Van, aki egy pillanatot sem gondolkodik. Odaugrik, s életet veszélyeztetésével kihozza a gyereket az útról.

Életünkben a legnehezebb pillanat, amikor apánk vagy anyánk halálos ágyánál kell megállnunk! Némán, könnyes fájdalommal, szívünkben nagy-nagy szomorúsággal. Az ember érzi, hogy tehetetlen és ő maga is végigszenvedi a haldoklás minden kínját! Most ilyen érzelmekkel állunk Jézus Krisztus keresztje előtt és vele együtt szenvedjük kegyetlen haláltusáját. Mire tanít Jézusnak keresztje?

B.I K. T.! Jézusunk, szenvedésének útján ma az utolsó stációhoz érkezett: a kereszthez, ahol az elképzelhető legnagyobb elhagyatottságban szenvedte el a halált és egy idegen ember sírjába történő eltemetést. Életének vége egy katasztrófa jeleit hordozza magán. -Nektek van " fogalmatok a néhány évvel ez előtti árvíz pusztításáról; Van fogalmatok a romániai földrengéskor kia1akult, létrejött katasztrófáról -Mindkét alkalommal úgy dőltek össze a házak, mint a kártyavár, s maguk alá temették az ott levőket. -Amit az emberi kéz alkotott, szépített, díszített, s büszke volt az alkotására -azt elsöpörte az elemi kár. Valóban katasztrófához érkezett itt Jézus élete is? 33 éves korában, életének teljében, alkotó munkájának delén törte le a kényszerű halál.- Mégis veszélyen lenne, ha katasztrófát látnánk benne. Hiszen Jézus élete a születés első percétől kezdve a Golgota felé tartott, csak épp most ért el a keresztig.

Mexikó őslakói így köszöntötték az újszülött gyermeket: Gyermekem, szenvedésre születtél, ezért tűrjél és hallgass!” Jézus keresztje ma ezt hirdeti nekünk: Ember! Szenvedésre születtél! Vállald el! Higgyél és remélj! Sok katedra van, de a leghitelesebb katedra a kereszt, ahonnan Jézus tanít minket: hogyan kell okosan és hasznosan szenvedni!

Virágvasárnap. Jézus utoljára megmutatta hatalmát, dicsőségét, hogy aztán, nagypénteken annál jobban fájjon neki a megaláztatás, melyet bűneinkért magára vett. „Nem tartotta az Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, hanem szolgai alakot fölvéve kiüresítette magát… engedelmes lett” Mégis, mennyire kiemelkedett nagysága a szenvedésben! 3 év alatt számtalan alkalommal megmutatta hatalmát, utoljára elfogatásakor, amikor szavára, földre estek ellenségei. De mert elérkezett az órája, lemond hatalmáról. Tehetetlenné válik: ”ha Te vagy az Isten fia, szállj le…”-mondta a nép, a katonák és a bal lator. De nem szállt le, nem fitogtatta hatalmát, lemondott róla, hogy küldetését beteljesítse.

B./ K. T.! Nagypéntek d. u. –ján, amikor felcsendülnek a nagyböjti énekek dallamai a világ minden részén, egyszerre elnémul a világ lármája körülöttünk. A szívünk mélyén megmozdul valami: a hála, a részvét, a szeretet érzelme, hiszen tudjuk, felmérjük, hogy értünk vállalta az üdvözítő keresztáldozatát. Szemünk előtt megelevenednek a képek: szinte látjuk, mint cipeli megtörten, roskadtan keresztjét az üdvözítő. Amott már elesik vele, háromszor is. Arca a földre bukik. Teste megvonaglik a korbácsok terhe alatt. A csúfolódó katonák szava a véréig hasít, a közömbösség csontja veleéig. Majd meg már a Golgota ormán függ. Élet és halál között. Édesanyja könnyei szívét hasítják. Fájdalom járja át minden tagját.

„Keresztények sírjatok, mélyen szomorkodjatok." Sírjunk, szomorkodjunk, hiszen meg van rá az okunk: Jézusunkat szörnyű kínok között keresztre szegezik. Ott függ a latrok között, mint egy gonosztevő, haláltusát vívva. Sebeiből patakzik üdvözítő vére. Arca egyre inkább sápadtabb, teste vonaglóbb. Ajka utolsó hét szavát rebegi, míg végül lehajtá fejét és kiadá lelkét. Sírjunk, szomorkodjunk! Hiszen Ő az a példabeszédbeli örökös. A szőlősgazda elküldte hozzánk, hogy törlesszünk adósságunkból. Mi viszont az evangélium szavaival kiáltottunk fel: „íme az örökös. Jertek, öljük meg Őt és miénk lesz az ő öröksége!"

B./K.T. ! Olvastam, hogy az N.Sz.K.-ban az egyik lelkipásztor az egybegyűlt egyetemista ifjúság körében azt a kérdést tette fel, hogy mit gondolnak, melyik ember viselt el legtöbb fájdalmat, szenvedést a mindenkor élt emberek között. Sokan azt mondták: erre a kérdésre nem lehet megválaszolni. Már csak azért sem, mert nem ismerjük minden ember életét, másrészt pedig hiányzik az a megbízható fájdalommérő is, amivel mérni tudnánk az emberek fájdalmait. – Az orvos-egyetemisták viszont felhozták, hogy ma már vannak műszerek a testi fájdalom fokának a mérésére.

Kivételes nap. Páratlan, mert alig történik meg velünk az, hogy egy napon belül jelenjen meg nekünk a legnagyobb boldogság és a legnagyobb fájdalom. Talán azzal lehetne érzékeltetni, hogy egy napon megszületik a gyermekünk, s néhány óra múlva meghal. Ma ez történik velünk. Az örök isteni elhatározás az ember boldogságának megteremtését tűzte ki célul. Amit Isten elhatároz, azt semmi sem tudja végérvényesen megakadályozni. Mi jelentősen késleltettük a boldogságot, hiszen súlyos bűnök elkövetésével boldogtalanságot hoztunk életünkbe, Ádámtól a mai napig.

A római kultúrán felnőtt antik bölcselet ezt a jelszót adta az embernek: „Nyitva az ajtó, menj ki rajta!” Vagyis: ha értelmetlen, ha unalmas az életed, öld meg magadat! A kereszténység új értelmet adott az emberi életnek is és új jelszót a fáradt embernek: „Minden emberi életnek végtelenül nagy értéke van!” Ezt a keresztény tanítást igazolja a Golgota keresztje is. Ma erre a keresztre tekintünk! Ne csak lássuk a kereszten függő, megkínzott, megölt Jézus Krisztust, hanem hallgassuk szavát, mert ma e nagypénteki áhítaton a halott Krisztus szól hozzánk!

B./ K. T. ! – Voltál már váróteremben hosszórákig, esetleg napokig, - Várakoztál már tétlen, le fel járva? Mikor már nem tudtál, hogy üljél-, e vagy álljál, menjél-, e vagy maradjál?! Láttál már várakozó tömeget, akiknek megmondták, hogy a késni fog egy órát, vagy esetleg 5- öt, 10- et, valami rendkívüli esetben az ember százszor kimennek a vágányok felé, 100- szor végignéznek a messzeségbe nyúló sínpáron. Figyelik a magasban a füstöt, vagy éppen a mozdony világító szemét, hogy mikor is tűnik fel…

A múlt héten diákokkal beszélgettünk arról, hogy mi változik meg abban, aki találkozik Jézus Krisztussal. Vagyis ha egy nem hívő ember előtt megnyílik Jézus személyének a titka, felismeri és elismeri Őt, mint Megváltóját és Urát, akkor ez milyen változást idéz elő az életében. Azt mondtuk, hogy egyebek között azt, hogy az ilyen ember számára megváltozik a személyes névmások sorrendje. Mert általában úgy gondolkozunk, ahogy tanultuk is, hogy a személyes névmások sorrendje ez: én - te - ő. Aki azonban Jézust megismeri, benne hisz és elkezd neki engedelmes életet élni, annak a sorrend így alakul: Ő - te - én. Mindnyájan úgy születünk, hogy önmagunknak vagyunk a legfontosabbak. A gyerekeknél még ez megbocsátható, néha egyenesen szükséges is, csakhogy ki kellene ebből nőni, de ez nem sikerül. Én-uralom érvényesül minden ember életében. Ha az én akaratom teljesedik, az Pasarét, 2008. március21.(nagypéntek) Cseri Kálmán én kívánságaim megvalósulnak, az én kényelmem biztosítva van, akkor rend van a világon - így gondolkoznak sokan. Én szeretném megkapni azt, amire vágyakozom, én ne legyek beteg, engem hagyjanak békén, sőt dicsérjenek meg legalább olykor-olykor és ismerjenek el. Ezután következik esetleg a te, de viszonylag szűk körre korlátozva. Mert aki nekem rokonszenves, azzal barátkozom. Aki engem szeret, elfogad, megbecsül, annak a társaságát keresem, vagy egyenesen, ha megéri, barátkozom vele - mondta egy kisgyerek a napokban. - Ha nekem megéri. Még a te-vel való kapcsolatunkat is az én határozza meg.

B./ K.T.! Fekete fejkendőben, jelennek meg ma világszerte a Keresztény asszonyok, gyászolva a férfiak. – A kegyelet öltöztet bennünket gyászba. A kegyelet szorítja össze szívünket; a kegyelet hoz el bennünket erre a rendkívüli és egyedülálló temetésre, amelyen a világ Urát és Megváltóját látjuk függni ég és föld között. – S tegyük hozzá, hogy elhunytában is fönségesen függ ott: szelíd, türelmes szenvedés után hajtotta le fejét: arc izmai nincsenek eltorzulva, szemei nincsenek kidülledve. Fönségesen függ ott: míg körülötte a világ megrázkódik, s ellenségei is megszeppenve állnak ott a földindulásban, elsötétülésben, s megrettenve hallhatják a százados/pogány/ felismerő vallomását: valóban Isten Fia volt ez!

B./ K. T.! Ott állunk a Szent Kereszt tövében. Felnézünk a haldokló Krisztusra. Vér a homlokán, vér az összetört hátán, vér csorog tenyeréből, lábából… erei kidagadnak, szeme duzzadt, bőre egyre színtelenedik. – Teste meg- meg vonaglik, az izmok önkéntelenül is megmeg rándulnak: szenvedés, szenvedés, töménytelen szenvedés. Hogy jobban átérezzem, hogy mi történt itt, szinte magamtól kérdezem: szenvedés? Ki? Miért? Hogyan? Mennyit? – szenved itt.

B./K.T.!Ugye virágvasárnap Krisztussal, a Királlyal találkoztál? Előtte lévő vasárnap Legfőbb Tanítónkkal, ma pedig a papot láthatod, szemlélheted Benne Ott fenn a Golgotán. /Tanítóság, királyság, papság Megváltónknak hármas tisztsége ez. Ugye virágvasárnap…/Méghozzá milyen papot? – Nem hiába írta szent Pál apostol, hogy ilyen főpap kellett nekünk, itt a kereszt alatt most rádöbbenhetünk, hogy Ő az egész világ legvalóságosabb, s legfőbb papja, legigazibb áldozatbemutatója.

Amióta a napfogyatkozást én is átélhettem pár évvel ezelőtt, azóta amikor a nagypénteki történetnek ehhez a részéhez érek, mindig eszembe jut annak hatalmas élménye. Az a napfogyatkozás azonban, amelyet itt Magyarországon szemlélhettünk és ünnepelhettünk, nem ugyanaz, amit a Szentírásban Nagypéntek történetében olvashatunk. Az a sötétség, ami akkor történt, amikor az Úr Jézus keresztre feszíttetett - hat órától, kilenc óráig -, rendkívüli jelentősséggel bír minden bűnös ember számára. Arról beszél ugyanis, és ez a nagypénteki üzenet örömhíre, hogy amikor sötétség volt, akkor a kereszten nem a bűnösök függöttek, hanem Jézus Krisztus, az Isten egyszülött Fia. Miatta volt sötétség. Ma megnézzük, hogy mit is jelent, amikor a sötétséget, mint jelképet használja a Szentírás, Isten ítéletére utalva, amelyet a bűnös felett tart, majd azt, hogy ez az ítélet éppen Jézust érte utol és miért lehet így a nagypénteki ítélet sötétsége kegyelmet hirdető a megtért bűnös számára.

A Heidelbergi káté 41. kérdés-feleletében hangzik el a nagyszombati örömhírrel kapcsolatban lelki elődeink boldog hitvallása. Miért temettetett el? Azért, hogy bizonysága legyen annak, hogy valósággal meghalt. Tehát már a reformációban is szerették volna megvallani a Szentírás nagy örömhírét, hogy a Megváltó valósággal meghalt. Temetése tehát része volt - Nagypéntek fényében - az ő megaláztatásának, a feltámadás pedig - Húsvét fényében - előkészítője lett felmagasztaltatásának. Az Ézsaiási, az Úr szenvedő szolgájáról szóló ősi próféciában ugyanúgy kifejeződik ez a kettős igazság, amikor a próféta arról beszél, hogy bűnösök közé lesz temetve, bűnösök, közé számláltatik, a megaláztatást mutatja. Az a tény pedig, hogy gazdagok, közé kerül, amikor sírba helyezik, előre utal a felmagasztaltatására.

B./ K.T.! Nagy kereszt függött az egyik külföldi óvoda-épület folyosóján. Megragadó komolysággal nézett az előtte eljárókra. A gyerekek ki, s bejártak előtte, játszadoztak, s gyakorta nézegették a szenvedő Jézus arcát /fürkészték../ Az egyik napon is 3 gyermek állt meg előtte. Bánatos szemmel néztek a keresztre, és szomorúan sóhajtoztak: „Istenem! Keresztfa… milyen nagy szegek…; sebek..; vér.. vér… kezén is.. lábain… homlokán… Vér.. vér..! – K.T.! – Mi is a megváltó Vérre szegezzük ma tekintetünket. A bőségesen, maradék nélkül kicsorduló, szerteömlő Vérre. Tudod mi jusson eszedbe ma és egész élteden át erről a Vérről?: T./1./ Ne feledd részint, s legfőképpen, hogy miattad ömlött az ki.

K. Ü .T'.! A János-evangélium előszavának utolsó mondatát tegnap már, nem olvastuk fel. Mára, húsvét másodnapjára hagytuk, mert ez önmagában, is egy, kerek evangélium: "Istent soha nem látta senki: az egyszülött Fiú, aki az, Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki. Istenről szól a mondat, s mégis benne van ember-létünk minden kínja, és reménysége Benne van nagypénteki olvasmányunk szomorú kijelentése, melyet Mózes kapott: válaszként Istentől: "orcámat nem láthatod, mert" nem 'láthat engem: ember, amíg él . " /Kiv. 33,18 De megfogalmazódik benne a tegnap ,esti húsvéti örömhír is: Láttuk az Urat! Azt a dicsőséget, melyet Mózes a hegyen még csak hátulról láthatott, Szent János szerint mi már színről színre láthattuk: "Láttuk az" ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét telve malaszttal s igazsággal.

T. Azt, hogy Jézus miért ezen az úton haladt, s hogy Isten miért ezt a módszert választotta és nem egyebet, hogy bennünket megváltson azt, persze nem tudhatjuk. -De mivel ezen az úton járt s mivel -a bűnt kivéve, emberi létünk legmélyebb gyengeségét is felvette. ;Mivel mindenből ki jutott neki, tekintve a fájdalmat, magányosságot, ínséget és kétséget s mivel emberi létünk legsötétebb óráit is átélte, hisszük, hogy semmi sincs emberi életünkben, ami idegen lenne tőle, s ezért hidegen hagyná. Bízunk abban, hogy nem lehet olyan sötét körülöttem életem során, hogy értem és velem együtt Jézus ne vállalná ezt a sötétséget; Nincs olyan nyomorúság, amelyben, hozzá ne fordulhatnék, s rá ne találnék; nincs olyan kétségbeesés, amelyben meg ne mutathatná a kivezető utat. Új reménység csillagát nincs olyan kemény feladat, amelynek elviseléséhez erőt ne adna, nincs oly magányosság, melyben velünk ne lenne és nincs olyan szenvedés, fájdalom, melyet velünk együtt ne hordozna. -Mert életünket. Úgy ahogy van: magára vette. Hordozta, s kitartott a teher viselésében.

K. T.! .Képzeljük el - következő helyzetet: megyünk valamely városunk forgalmas utcáján. Előttünk megy egy édesanya 4. évesnyi kisfiával, egyszercsak a fiúcska kirántja, kezét anyjáéból s szalad egyenesen, a köves útra. Néhány lépést tesz ott csupán, azután hasra esik, és sírni kezd. Nem is messze autók sokasága közeledik, s halállal fenyegetik a gyermeket. Vajon mit tesznek az emberek ilyen helyzetben? -A rémülettől gyökeret ver a lábuk, s meredten állnak az út szé1én, ez a legelső kép. Aztán többen rémülettő1 jajveszékelni kezdenek: "mentsék meg a gyermeket! ""mentsék a gyermeket! "-Van, aki szólongatni kezdi a gyermeket: azonnal kelj fel és gyere ide a mamához! -Mások talán az anyát figyelik, s őt biztatják: menjen már! Menjen! Ne hagyja gyermekét elpusztulni! "-De leges1egjobban és leghevesebben az cselekszik, aki gondol egyet, odaugrik, megragadja a csöpséget, kirántja a veszélyes helyzetből, nem törődve azzal, hogy közben az ö élete is veszélybe kerül.