K. T.! .Képzeljük el - következő helyzetet: megyünk valamely városunk forgalmas utcáján. Előttünk megy egy édesanya 4. évesnyi kisfiával, egyszercsak a fiúcska kirántja, kezét anyjáéból s szalad egyenesen, a köves útra. Néhány lépést tesz ott csupán, azután hasra esik, és sírni kezd. Nem is messze autók sokasága közeledik, s halállal fenyegetik a gyermeket. Vajon mit tesznek az emberek ilyen helyzetben? -A rémülettől gyökeret ver a lábuk, s meredten állnak az út szé1én, ez a legelső kép. Aztán többen rémülettő1 jajveszékelni kezdenek: "mentsék meg a gyermeket! ""mentsék a gyermeket! "-Van, aki szólongatni kezdi a gyermeket: azonnal kelj fel és gyere ide a mamához! -Mások talán az anyát figyelik, s őt biztatják: menjen már! Menjen! Ne hagyja gyermekét elpusztulni! "-De leges1egjobban és leghevesebben az cselekszik, aki gondol egyet, odaugrik, megragadja a csöpséget, kirántja a veszélyes helyzetből, nem törődve azzal, hogy közben az ö élete is veszélybe kerül.