Jézus gyakran tanított példabeszédekben. A példabeszéd emlékeztet egy ismert képre, s azzal valamit elmond. Jelen esetben azt, ahogyan a király elereszti a szolgáinak az adósságát, úgy engedi el Isten a mi adósságunkat, amit bűneinkkel szereztünk, s ahogy ő megbocsát nekünk, úgy kell nekünk is megbocsátani embertársainknak. Legfontosabb, hogy felismerjük a példabeszédben magunkat, bennünk is történjen valami, foglaljunk állást, felfedezzünk valami, s ennek alapján cselekedjünk. A példabeszéd nem kényszerít, ki lehet bújni a tanítása alól, de lehetőséget ad, hogy magunkra alkalmazzuk, tükröt tart elénk, ilyenek vagyunk, de van lehetőség a megváltozásra. Nyitva áll minden út. A mai evangéliumban Jézus elmond egy példabeszédet, mert Péternek volt egy kérdése, hogy hányszor kell megbocsátani? Nem válik az ember nevetségessé, ha megbocsát vagy nem szolgáltat-e mások számára alkalmat a túlkapásokra. Ezek a kérdések egy életben többször felvetődnek, ezekről kérdezte meg a mai evangéliumban Jézust Péter. Talán hétszer? - kérdezte Péter. Péter nemcsak azért említi a hetes számot, mert ez volt az első és befejezett szent szám, hanem mert túl akart menni a rabbik véleményén, akik a háromszori megbocsátást elegendőnek tartották. Krisztus, pedig azt feleli, hogy nem hétszer, hanem hetvenhétszer! Tehát végtelenszer.

Nagyon kisarkított példa az evangéliumi adósság elengedés. Azt gondolhatjuk, hogy nekünk nincs ekkora adósságunk, ezért nem rólunk szól a történet. De meg kell értenünk, hogy ez a történet nem arról, szól, hogy mekkora dolog amit el kell engednünk egymásnak, hanem arról, hogy minket annyira szeret az Isten, hogy mindent elenged nekünk ha ezt kérjük tőle. Ez pedig azt jelenti, hogy egy Isten kegyelméből élő embernek egyszerűen nincs joga haragot tartani, különösen akkor nem, ha az egyik ember a másiktól megbocsátást kér.

K.T! A mai evangélium központi tanítása a megbocsátásról szól. S a megbocsátó Isten mutatja be. Állítsuk ma emellé Izaiás próféta szavait, hogy lássuk, hogy a mi Istenünk örök és változhatatlan, s akkor is épp oly kegyes volt a megbocsátásban, mint Jézus tanítása szerint, s mint napjainkban is. Felolvasom a próféta szavait… Isten keresés T! Ami nyilvánvaló; azt nem kell keresni. Ha Isten nyilvánvaló lenne, s kézzel fogható, nem kellene őt keresnünk. Vagy elveszítettük őt, azért keressük? Vagy éppen azért vonult vissza tőlünk, hogy keresni kelljen?

Az evangéliumnak ez a részlete nagyon lényeges dolgot mond számunkra. De elsősorrban nem a meghalásról, nem az ítéletről, nem az üdvözülésről, hanem mindenek előtt az életről. Ezt azért mondom, mert Krisztus se az igazakat, se a bűnösöket nem kérdezi meggyőződésükről, vagy a szertartásokon való részvételükről, csak arról, hogy mennyire voltak emberségesek? Ez azért van így, mert aki Krisztus emberséges, annak természetes igénye az Isteni liturgiákhoz való ragaszkodás, de aki ott van, a szertartásokon, az nem biztos, hogy ebből fakadóan emberséges is. Ahhoz, hogy valaki emberséges legyen,- úgy gondolom-kell néhány alapvető dolog. Kell, hogy legyen bennünk képzelőerő, hogy legyenek ötleteink jót tenni. Kell, hogy legyen humorérzékünk, hogy tudjuk, mi az, amit nem kell komolyan vennünk az életből. Kell, hogy meglássuk az alkalmat, amelyet meg kell ragadnunk, kell, hogy legyen bennünk egy szeretetteljes érdeklődés, gondoskodásunk tárgyának valódi szükségletei iránt, hogy ne számára szükségtelen netán terhes dolgainkkal terheljük még jobban. Erre anekdota: Szt. Arzéniusz a bizánci udvarból az egyiptomi sivatagba megy, hogy egyedül legyen. Egy hódolója megkeresi, s azt mondja, mondjon neki egy parancsot, s egész életében megtartja. Ezt mondta: Ha meg hallod, hogy itt és itt vagyok a sivatagban, azonnal menj egy másik helyre onnan! Vigyázzunk, gondoskodásunk senkinek ne legyen sorscsapás.

KKT! Gyakran foglalkoztat bennünket a kérdés, hogy tehetnénk szert egy kissé boldogabb életre, s t hogyan szerezhetnénk meg a teanagyobb boldogságot, az üdvösséget. Azért kell a sokszor gondolkodnunk, mert állandóan hibákat követünk el ,s tudjuk, hogy gyöngeségeink vádolni fognak bennünket azon a napon, amikor számot kell majd adnunk életünkről annak, akitől kaptuk ezt az életet. Nos mai evangéliumban nagyon egyszerű és szabatos választ kapunk erre a kérdésre: üdvösséged a te kezedben van, bocsáss meg tehát, és akkor te is bocsánatot nyersz majd azon a napon. Amikor megbocsátasz valakinek, akkor abban a pillanatban megnyílik számodra az örök élet.

Szent Máté evangéliuma szerint az apostolok közül fokozatosan emelkedett ki Péter apostol alakja. A főapostol, akinek Jézus rögtön a működése kezdetén meggyógyította beteg anyósát, Fülöp Cezáreájánál megvallotta Jézus messiási küldetését. Ezután Jézus már kősziklaként vitte őt magával egészen a színeváltozás hegéig, mert ezzel a forróvérű halásszal nemcsak három sátort, hanem a pokolnál is erősebb egyházat akart építtetni. S ennek a keménynyakú halásznak a szíve egyre fogékonyabbá vált Isten irgalma iránt. Annyira megérezte márt az emberszerető Isten üzenetét, hogy magától felvetette a többször megbocsátás gondolatát: "Ha vétkezik ellenem testvérem, nem is csak egyszer- kétszer, hanem hétszer is megbocsáthatok? De bármennyire megdöbbentette is ez a fölajánlás a korábbi zsidót, Jézus még ennél is többet: feltétlen megbocsátást várt el övéitől. Nem is csak hétszer, hanem hetvenhétszer" Mert a menyek országa nem olyan, mint a Káin bűne miatt hetvenhétszer bosszút álló emberiség, hanem mint a tíz ezres adósságot elengedő irgalmas király. KT! Most az irgalmas király történetét hallva eszünkbe juthat a mesebeli király története is, aki vagyonát osztotta szét három fia között. az osztozkodás végén megmaradt egy igaz gyöngy, melyet a király csak annak a fiának szánt, aki a legnagyobb jótette viszi végbe országában. Hosszú idő után első fia lelkendezve tért vissza: "Valaki rám bízta a vagyonát, intézője voltam és én hiánytalanul elszámoltam vele, pedig leltár sem volt" Helyesen tette fiam! Hiszen az lett volna a szégyen, ha másként cselekszel." A második fiú pedig egy fuldokló gyermeket mentett ki a folyóból. "Derék fiú voltál - dicsérte meg apja - s ennyi segítség nekünk kötelességünk!" - A legkisebb fiú viszont sem pénz, sem életmentésről nem számolt be, hanem azt mondta: "Csak annyi történt velem, hogy megtaláltam a hegyoldalban alvó ellenségemet. Eszembe jutott, hogy most aztán megfizetek neki és legurítom a szakadékba.

K. T! Az irgalmas mennyei Király történetét hallva eszembe jutott a mesebeli Király, aki vagyonát osztotta szét három fia között. Az osztozkodás végén megmaradt egy igazgyöngy, melyet a király csak annak a fiának szánt, amelyik a legnehezebb jótettet viszi végbe. Hosszú idő után első fia lelkendezve tért vissza: “Valaki rámbizta vagyonát, s én hiánytalanul visszaadtam neki!” “Helyesen tetted, de a lett volna szégyen, ha nem így cselekszel!” - válaszolta apja. A második fiú egy fuldokló gyermeket mentett ki a folyóból. “Derék fiú voltál ”nyugtázta apja s ez a segítség kötelességed is! A legkisebb fiú viszont sem pénz-, sem életmentésről nem tudott beszámolni: “Csak annyi történt velem, hogy megtaláltam a hegyen alvó ellenségemet. Először eszembe jutott, hogy most Végre megfizethetek neki minden gonoszságáért. Elég kicsit meglöknöm, s nyakát szegi a szirtek között. De aztán erőt vettem magamon: gyorsan felébresztettem őt, hogy le ne zuhanjon a szakadékba.” “Tied az igazgyöngy” -válaszolta apja - mert te a legnehezebb jót vitted végbe: Könnyű a jót jóval viszonozni, de a rosszért jótéteménnyel fizetni - néha valódi hőstett.”

Sokan azt hiszik, hogy a megbocsátani tudás az nagyon dicséretes emberi tulajdonság. Pedig, ez tévedés! A megbocsátani tudás nem tulajdonság, hanem kötelesség! 1. Olyan kötelesség ez, amelyről a keresztény ember nem feledkezhetik meg. Régen Németországban évenként egy napot a kiengesztelődés napjának rendeltek. Ezen a napon az volt a szokás, hogy amikor megszólaltak országszerte a harangok, a haragosok elindultak, kibékültek és együtt mentek a templomba. Szép gesztus, de évenként csak egyszer? Ez bizony állandó kötelesség! Érdemes azért arra gondolni, hogy a mi életünkben is megvalósíthatnánk ezt: ha a harangszót meghalljuk, ne csak azt jelezze, hogy hány óra van, ne csak imádságra szólítson fel, ne csak a templomba hívjon. Gondoljunk erre is: Békülj ki embertársaddal!”

A mai vasárnapon egyházunk a szívtelen szolgáról szóló evangéliumi részletet tárja elénk lelki táplálékként. A példabeszéd alapján ez a szolga sok pénzzel tartozott földi urának. Ez a gondolatot megragadva kérdezzük meg magunktól, hogy mi mivel tartozunk az égi Urunknak? A választ többek közt a Tízparancsolat 3. parancsában találhatjuk meg: „Az úr napját szenteld meg! - Igenis, tartozunk azzal Istenünknek, hogy megtartsuk a vasárnapot. Megtartsuk a munkaszüneti napot és az Istennel szorosabb kapcsolattartás napjának azzal is, hogy templomba megyünk és részt veszünk a szentmisén, A Szent Liturgián.

Vajon mi az a drágakő, az isteni küldemény, mely a mai evangélium csomagját annyira kedvesen fogadhatóvá, szívderítővé teheti számunkra? - Jézus példabeszédében Isten feltárja önmagát előttünk. - Nézzétek csak, ti törvényhez és érdemszerzéshez szokott zsidók! Ámuljatok csak ti rómaiak, ki a történelem legpazarabb jogrendszerét alkottátok meg. Én nem a ti igazságotok szerinti Isten vagyok! Ha jog szerint járnék el, akkor már ti régen nem lennétek! Nyissátok meg csak szemeteket az irgalmas és könyörület Istene előtt. Az irgalom Királya érkezik hozzátok., hogy a számadás komor hegyén, A Golgotán ő maga fizesse ki összes adósságotokat. De a keresztfán megjelenő irgalom ekeként hasít friss barázdát jogrendszeretek megkérgesedett rendszerébe., s tövestül írtja ki a törvény évezredes, büszke cédrusait. Az isteni szeretet szelétől hajtott vitorlásaitokkal Nektek magatoknak is a megbocsátást kell továbbítanotok, ha kell hétszer ha kell hetveszhétszer.!!!A könyörtelen szolgát elítélő példabeszéd friss és forradalmi üzenetté vált Jézus korában. Ettől a pillanattól már nem annak van igaza, akinek a dánárok száma szerint látszólagos igaza van. Csakis annak lehet igaza, aki valamiképp utánozza a tízezer talentumot elengedő király neme igazságtalanságát.: aki köpenyétől megfosztva köntösét is odadobja, s aki a jobb arcára kapott pofont mindössze bal arcának odanyújtásával bosszulja meg.Be akarunk iratkozni ennek az új, világrengető magatartásnak iskolájába?

Gyakran foglalkoztat bennünket a kérdés, hogyan tehetnénk szert egy kissé boldogabb életre, s főként az, hogyan szerezhetnénk meg a legnagyobb boldogságot, az üdvösséget. Azért vagyunk kénytelenek ezen gyakran töprengeni, mert állandóan hibákat követünk el, s tudjuk, hogy gyöngeségeink vádolni fognak bennünket azon a napon, amikor számot kell majd adnunk életünkről annak, akitől az életet kaptuk. - Nos a mai evangéliumi történetben nagyon egyszerű és szabatos választ kapunk erre a kérdésre; üdvösséged a te kezedben van, bocsáss meg tehát, és akkor te is bocsánatot nyersz majd azon a bizonyos napon. Amikor újra és újra megbocsátást gyakorolsz, megannyiszor szélesebbre nyílik előtted az üdvösség kapuja. Ezekkel a megbocsátásokkal tudod egyedül ellensúlyozni azokat a hibákat és bűnöket, amelyeket saját életed és üdvösséged ellen rendre elkövetsz.

A mai evangélium a szívtelen szolgát teszi elibénk, akinek a veselkedése hihetetlenül ostoba, gonosz, úgy hogy egyik szörnyűség a másikat éri ebben az evangéliumi szakaszban., csak nem ismerünk rá magunkra, hogy olykor mi vagyunk a szívtelen szolga. Már a vétek nagysága is hihetetlennek hangzik fülünknek. U.I. Nem kevesebb, mint tízezer talentumért állat a szolga ura és királya előtt. Tízezer talentum, ami 5-6 százmillió Ft-nak felel meg. Sikkasztással, csalással, tolvajlással ilyen szörnyű adósságba keveredett? Habár megmondhatjuk, hogy napjainkban is történnek hasonló dolgok. Az újságokból szinte naponta értesülhetünk arról, hogy a manapság is vannak még magas beosztású emberek is, vezető emberek, akik egyik napról a másikra lebuknak, mert egyszer kipattan, hogy Szörnyű összegeket sikkasztottak el, csaltak, vagy éppen villát építettek a Balaton partján vagy a budai dombokon, állami pénzeken. —hiába, az emberi kapzsiságnak nincs mértéke, ha egyszer ez hatalmába keríti ez embert.

„Ha meg nem bocsátotok az embereknek, a ti Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.” (Mt 6,15) Ezeket a fenyegető szavakat, fenyegető ígéretet mondta el Jézus a hegyi beszédben. A másik emberhez irgalmat nem ismerő ember nem várhat irgalmat mindnyájunk mennyei Atyjától. A mai szent Evangélium példabeszédében erre látunk bizonyítékot.

Nagy adósságot vállal az, aki Isten ellen vétkezik. Isten mégis szívesen megbocsát az embernek, ha az ember kéri őt erre, sőt elengedi minden adósságát. Nekünk is Istenhez hasonlóan, irgalmasságban kell élnünk! 1. Istennek nem anyagiakkal tartozunk, a mi adóslevelünk bűneinket tartalmazza. Ezt az adóslevelet Jézus a keresztre szögezte. Ő emberként jött, mégis az irgalmasság példáját mutatta. Nekünk utánoznunk kell Őt az irgalmasságban és a megbocsátó szeretetben.

A szívtelen szolgában felismerünk egy olyan általános emberi magatartást, melyet Jézus elítél. Így oktatja tanítványait: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken. Közöttetek ne így legyen!” (vö. Mk 10, 42) 1. Bizony nem ismeretlen magatartása ez a mai embernek sem. Sőt, divattá vált a hatalmaskodás, sokan rangjukhoz illőnek tartják a szívtelenséget. Az életfelfogás kezd uralkodó lenni, hogy akivel szemben erősebbnek érzem magamat, azzal gőgös vagyok, akivel szemben gyengébbnek érzem magamat, az előtt megalázkodom és kérvényezek! Bármennyire divatos is ez ma, akkor is legyen érvényes Jézus intelme: Közöttetek ne így legyen!” 2. De hogyan legyen akkor? Nem egyszerű a sorsunk, hiszen az élet sokféle megpróbáltatást ad. Árulás, hatalmaskodás, létküzdelem, természeti csapások. Mintha az evangélium is erről beszélne, amikor Jézus szavait tolmácsolja: „Mindennek meg kell történnie, és csak ezután jön el a vég!” Egy járási tanácselnök így oktatott ki, amikor ezt mertem mondani: panaszt teszek a Püspök Úrnál! „Kicsi pont a maga püspöke!” És ha Istenről van szó, ugyanezt mondják. Mi is kényre-kedvre ki vagyunk szolgáltatva, mint ahogyan Jézus ki volt szolgáltatva a pogányoknak, és nekünk is mindezt el kell szenvednünk.

Érdekes szokása az embereknek az, hogy igyekeznek mindenről bizonyosságot szerezni. Lehet ez józanság is, megfelel az ember értelmes természetének. Lehet abban kötekedést is látni, ha mindent bizonyíttatni akar az ember másokkal. Szent Páltól is kívántak ilyet, főleg azt, hogy bizonyítsa be a korintusiak előtt apostoli voltát.

Manapság igen harsányan figyelmeztetnek a takarékosságra. Drámai módon éljük meg a szigorú takarékossági előírásokat is. Sok esetben azonban világosan látszik ezekből a törekvésekből az is, hogy valamit végzetesen félreértünk! Azzal az „energiával” is takarékoskodunk, amelyet korlátozni soha nem lenne szabad. A szeretet lángjáról van szó. Erre figyelmeztet az evangélium, hogy nem szabad abban kicsinyeskednünk, amelyben Isten azt kívánja tőlünk, hogy pazarlók legyünk! Tanuljunk nagyvonalúságot Istentől!

A mai evangélium központi tanítása a megbocsátásról szól. S a megbocsátó Isten mutatja be. - Állítsuk egymás mellé Izajás próféta szavait, hogy lássuk, hogy a mi Istenünk örök és változatlan, s akkor is éppoly kegyes volt a megbocsátásban, mint Jézus tanítása szerint, s mint napjainkban is. (Felolvasom a próféta szavait. Iz. 55, 6-9) 1. Istenkeresés. Ami nyilvánvaló, azt nem kell keresni. Ha Isten nyilvánvaló lenne, s kézzel fogható, nem kellene Őt, keresünk. Vagy elveszítettük Őt, azért keressük? Vagy éppen azért vonult vissza tőlünk, hogy keresni keljen?

Kőszív. Ez volt egy mozielőadás címe régen. Egy bányász legényről szólt, akit Péternek hívtak. Amíg meg nem szállta a nagyravágyás, jókedvű emberke volt és boldog, örömmel, kacajjal volt tele a szíve szegénysége ellenére. De aztán mindenkinél gazdagabb, mindenkit megelőző, minden kit legyőző akart lenni mindenáron. Hogy ezt elérje, szövetségre lépett még az erdő rossz szellemével, egy félszemű óriással is, s eladta neki a szívét. a gonosz szellem kivette azt kebeléből, s bevitte barlangjába. s felakasztotta a többi megvásárolt szívek közé. Péternek, pedig kőszívet helyezett mellkasába, megbiztatva, hogy most már mindenkinél gazdagabb és hatalmasabb lesz. – Ezután valóban nagy úr lett Péterből. Hintón járt és szórta a pénzt, mert volt bőven. A boldogságát viszont elveszítette? Minden emberbe belerúgott, aki csak az útjába került, feleségét fojtogatta, gonosszá lett, nem volt soha egy mosolya, mert kőszíve volt mát.