K. T! Az irgalmas mennyei Király történetét hallva eszembe jutott a mesebeli Király, aki vagyonát osztotta szét három fia között. Az osztozkodás végén megmaradt egy igazgyöngy, melyet a király csak annak a fiának szánt, amelyik a legnehezebb jótettet viszi végbe. Hosszú idő után első fia lelkendezve tért vissza: “Valaki rámbizta vagyonát, s én hiánytalanul visszaadtam neki!” “Helyesen tetted, de a lett volna szégyen, ha nem így cselekszel!” - válaszolta apja. A második fiú egy fuldokló gyermeket mentett ki a folyóból. “Derék fiú voltál ”nyugtázta apja s ez a segítség kötelességed is! A legkisebb fiú viszont sem pénz-, sem életmentésről nem tudott beszámolni: “Csak annyi történt velem, hogy megtaláltam a hegyen alvó ellenségemet. Először eszembe jutott, hogy most Végre megfizethetek neki minden gonoszságáért. Elég kicsit meglöknöm, s nyakát szegi a szirtek között. De aztán erőt vettem magamon: gyorsan felébresztettem őt, hogy le ne zuhanjon a szakadékba.” “Tied az igazgyöngy” -válaszolta apja - mert te a legnehezebb jót vitted végbe: Könnyű a jót jóval viszonozni, de a rosszért jótéteménnyel fizetni - néha valódi hőstett.”