Jézus gyakran tanított példabeszédekben. A példabeszéd emlékeztet egy ismert képre, s azzal valamit elmond. Jelen esetben azt, ahogyan a király elereszti a szolgáinak az adósságát, úgy engedi el Isten a mi adósságunkat, amit bűneinkkel szereztünk, s ahogy ő megbocsát nekünk, úgy kell nekünk is megbocsátani embertársainknak. Legfontosabb, hogy felismerjük a példabeszédben magunkat, bennünk is történjen valami, foglaljunk állást, felfedezzünk valami, s ennek alapján cselekedjünk. A példabeszéd nem kényszerít, ki lehet bújni a tanítása alól, de lehetőséget ad, hogy magunkra alkalmazzuk, tükröt tart elénk, ilyenek vagyunk, de van lehetőség a megváltozásra. Nyitva áll minden út. A mai evangéliumban Jézus elmond egy példabeszédet, mert Péternek volt egy kérdése, hogy hányszor kell megbocsátani? Nem válik az ember nevetségessé, ha megbocsát vagy nem szolgáltat-e mások számára alkalmat a túlkapásokra. Ezek a kérdések egy életben többször felvetődnek, ezekről kérdezte meg a mai evangéliumban Jézust Péter. Talán hétszer? - kérdezte Péter. Péter nemcsak azért említi a hetes számot, mert ez volt az első és befejezett szent szám, hanem mert túl akart menni a rabbik véleményén, akik a háromszori megbocsátást elegendőnek tartották. Krisztus, pedig azt feleli, hogy nem hétszer, hanem hetvenhétszer! Tehát végtelenszer.