A tengeren levő hajósok időnként figyelik és ellenőrzik, hogy vajon jó irányba hald-e a hajójuk. Mert ellenőrzés, irányítás nélkül a hajó eltér a helyes úttól, iránytól. Így van ez az ember életében is. Állandó figyelés, ellenőrzés nélkül az ember eldeformálódik, élete vak vágányra terelődik. Ennek az ellenőrzésnek, a helyes irányba való visszatérésnek asz ideje a nagyböjt. Meg kell vizsgálnunk magunkat, hogy Krisztus szellemében élek-e, s összeszedni magunkat, hogy a hibáinkat kiigazíthassuk, s javulásunkat elősegítsük.

Nagyböjt: Honnan jöttünk? Hová Megyünk? Miért vagyunk? – az élet alapkérdéseinek tisztázása. Öreg bácsi bemegy a faluból a városba. Leszáll a buszról. Minek is jöttem? Nem jut eszébe. Vissza a következő busszal. Haza. Feleség: Asszony: Miért mentem el? Nem az a baj, hogy elfelejtette. Az lett volna a baj, ha nem tudja, merre van hazafelé, és hogy kitől kérdezhetné meg a célját. Nagyböjt: Mit keresünk itt? Merre van hazafelé? Ha elfelejtettük, alkalom a rendrakásra. Misszionárius – reptér, Kína: Mi a végső célja az utazásának? A Mennyország – mondja mosolyogva. Komolyan kérdeztem. Komolyan gondoltam. Most Sanghajba megyek ugyan, de a végső cél a menny. És van jegye is az útra? Kérdi a hölgy. Igen. Jézus Krisztus 2000 éve megváltotta. Nekem csak át kell vennem tőle. Az útiköltséget is kifizette a keresztfán.

KKT! "Nem jó az embernek egyedül, lennie!" Ezekkel a szavakkal indokolja Isten Ádám társának, Évának a megalkotását. S ha megnézzük a Bibliának az eredeti szövegét, ebben más színesebb ez a kifejezés. Olyasmit jelent, hogy nem jó az embernek részként, rész szerint lennie.

"Boldog a nép, mely tud ünnepelni" (Zsolt 88, 6) A karácsonyra való készület - az advent - már hagyománnyá vált családjainkban, közösségeinkben. Húsvétra való készületünk még nem ennyire élő. Pedig a kereszténység legnagyobb ünnepe húsvét. - Mit tegyünk, hogy nagyböjtünk méltó készület legyen húsvétra? Mik a nagyböjt titkai? Mire gondolunk a Szent Negyvennapban?

Görög katolikus egyházunkban a holnapi nappal megkezdődik a nagyböjt. Ezért figyelmeztet bennünket a mai vasárnapi evangélium a böjtre, a böjtöklésre. Az Anyaszentegyház öt főparancsa közül is a harmadik ezt mondja: "A böjtöket tartsd meg!” Egyházi évünkben a nagyböjt a leghosszabb böjti időszak, amelynek minden napja bűnbánati nap, a szerdák és péntekek pedig hústilalmi napok. Nem engedhetjük, hogy ez a hosszú, hét hetes időszak nyomtalanul eltűnjön életünkben és eredménytelenül múljék el fölöttünk. Komolyan meg kell tehát gondolnunk, hogy mi is a böjt célja és értelme.

Vége a farsangnak, a bálok, az álarcok ideje elmúlt. Kezdődik a nagyböjt. Eddig is néztünk tükörbe, de eddig az alakunkat, az arcunkat mustráltuk. Mivel nagyon sűrítve élünk, kevés idő maradt a bensőnkre. Ha volt is, akkor a világ tükrét használtuk: a tv-t, az újságokat. Vagy a szomszéd, vagy munkahely tükrét. Nagyböjtben is tükörbe nézünk, az Isten tükrébe. Milyen az Isten tükre? Mese: a Sátán ördögi játékot talál ki: egy tükröt, melybe, ha valaki belenéz, saját rossz tulajdonságait látja. Ha a szomszédját nézi benne, őt is ilyennek látja. Ha országok határára kerül, egymásban is a rosszat látják a nemzetek. A Sátán élvezi gonosz játékot. Ördögi kacaja közepette kiesik kezéből tükre, és ezer darabra hull. Egy gonosz szélvihar fölkapja, és belekerül emberek szemébe, házak ablakába és országok határára, és állandósul a rosszindulat a világon.

Bizonyára mindannyiunkban felidéződik egy emlék a nagyböjt idején, hogy régen, mikor még kicsik voltunk, nagypénteken igencsak kevés ennivalót kaptunk a szüleinktől, s ez a kevés is épp annyira volt elegendő, hogy éhségünket valamiképp csillapítsa. Valahogy nem fogtuk fel teljesen, hogy miért kell ennek így lennie. Csak azt láttuk, hogy szüleink meg egyáltalán nem ettek. Nagy nehezen azért csak elfogadtuk, hogy ezen a napon nekünk is böjtölnünk kell, tudomásunkra hozták ugyanis, hogy ennek nagy-nagy célja van, hogy Jézus Krisztusért böjtölünk, akinek várjuk halottaiból való feltámadását, és Krisztus fel támadása után, böjtölésünk eredményeként sok-sok jóban lesz részünk. S valóban úgy is lett: Húsvétkor minden féle finomság került az asztalra. Valószínűleg akkor csak ebben láttuk a böjt értelmét és célját, hogy utána sokat és finomakat ehettünk.

K. T.! Kereszthódoló vasárnap zsolozsmájában újra meg újra visszatért egy nehezen érthető régi kifejezés: "leborulunk". Mindnyájan jól tudjuk, hogy ezt nem úgy kell értenünk, ahogyan a széna leborul a megrakott szekérről. A leborulás vallásunk történetében a homlokát földre érintő ember gesztusa volt, mellyel kifejezte alázatát, a teremtő Úr előtt. ,Amikor mi leborulunk Urunk keresztje előtt, kifejezzük testünk és lelkünk együttes hódolatát az ő üdvözítő emberszeretete előtt. Hiszen mióta Isten Igéje testté lett, saját testünknek is az a hivatása, hogy a Lélek temploma legyen. Megvan tehát a jelentőségük a böjt minden napján az imádkozó gesztusoknak, a kimerültségig ismételt imáknak... Ki ne érezné a jelentőségét a negyvenszer, ismételgetett Uram irgalmazz-oknak, látva például az itt álló 40 kispapot, vagy a negyven napos böjt előttünk álló feladatait? S ki ne érezné fontosságát a földre borulva ismételt Szent Efrém imáknak, amelyek testünk s lelkünk valódi hivatásának eléréséért mozgósítják minden képességünket? Joggal érezzük fontosaknak ezeket, hiszen egyházunkban néhol naponta többször is elimádkozzák ezeket a fohászokat, s utána 12 mély meghajlás közben ismétlik: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" Mit jelentenek ezek a vecsernyénken ismételt fohászok számunkra?

Holnap kezdődik a nagyböjt, a bűnbánat különösen megszentel időszaka. Kétféle bűnbánat van. 1. A tékozló fiú, bűnbánata, amikor a mocsokban, piszokban, a bűnben rádöbben az atyai ház tisztaságára. Ránéz az Atyára és érzi, hogy ő mennyire más. Ahogy Péter rátekintett Jézusra a főpap udvarában és bánatra indult, hogy ő mennyire más, mint Jézus. 2. A második fajta bánat, ami tulajdonképpen nem is bűnbánat, nem rossz tetteinkhez mérjük magunkat, mert azok nincsenek, hanem közelebb húzódunk Istenhez. Ez is elindulás Isten felé, de nem a bűnből, hanem a jelenlegi állapotomból, ahogy vagyok. Ahogy a hegyre menet egyre feljebb kerülök. Növekvő istenismeret, növekvő feladatokat ró rám, növekvő eszméim köteleznek, le vagyok maradva ahhoz képest, ahol kellene lennem.

- Nagyon sokat kell ügyeskednünk, hogy eredményes életet éljünk a földön. Könnyen azt hihetjük: ügyeskedésünknek, erőfeszítéseinknek köszönhetjük, hogy életben vagyunk. Biológiai táplálékunk a világ. Testünk a világból épül. Ami a világból épül, az a világé lesz egyszer újra, sőt végig az. Ha á1ltálmár ravatal mellett, tudod, hogy az ember nem ennyi. Nem is embernek, halottnak nevezzük. Ádám bűne: azt hitte, hogy tápláléka, a világ magában hordozza az életet.

"Nem emel fel már senki sem, belenehezültem a sárba, Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva." Van-e fönségesebb pillanat az ember életében, mint amikor magába száll, fölkel és elhatározza, hogy visszatér Istenhez, az Atyához. Ekkor a bűnös máz összedől, s romjain új fénylő világ keletkezik. Új utak bontakoznak ki, új jövő válik lehetővé.

K. T. ! "Tartsuk mindnyájan kötelességünknek az önmegtagadást, midőn a tiszta böjti időszak isteni stadionjához érkezünk..." ezzel a gondolattal kezdjük majd el fél óra múlva a negyvennapos szent nagyböjt zsolozsmáját. "Kérleljük meg imádsággal és könnyekkel a mi Üdvözítő Urunkat, s minden gonoszságot teljesen feledtessünk el, kiáltván: 'Vétkeztünk ellened, Krisztus Királyunk, de mint hajdan Ninive lakóit, ments meg minket is, és a te mennyei országod részeseivé fogadj be bennünket, ó Kegyelmes!"

KKT! A világ nem tudja önmagát létrehozni. Így nem tehet mást, mint, hogy megpróbálja úgy átalakítani létrehozójának, az Istennek a rendelkezéseit, hogy az egyre kényelmesebb legyen, s egyre kevesebb erőfeszítést jelentsen. A világ még azt is elhiszi gyakran, hogy ez az egyetlen járható út az öröm felé. S azért hiszi el, mert, nagyon messzire sodródott a Forrástól, s a világ fejedelme azt hitet el velünk, amit akar. A küzdelem, ami megmutathatná a másik járható utat, ami visszavisz a forrás közelébe, nagyon nehéznek tűnik, s egyre kevesebb embernek kívánatos.

K.T.! "A mai napon Ádámnak a paradicsomból való kiűzetésére emlékezünk." - írja liturgikus naptárunk, a görög szünaxárionban.A Másikat kereső ember örök küzdelme csodaszépen fogalmazódik meg a világirodalomban is. Homérosztól Radnótiig minden remekmű mögött ott sugárzik ez a kiegészülési vágy. Megcsodálhatnánk Odüsszeusz alakját, aki húsz éven átbolyongott, mígnem megtalálta Ithakát és hűséges asszonyát, Penelopét. Vagy fölidézhetnénk a hitvesétől s hazájától elszakított Radnóti Miklós, kitisztul t szavait Szerbiából: "Mikor láthatlak újra, nem tudom már, Ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, S szép, mint a fény és oly szép, mint az árnyék, s kihez vakon, némán is eltalálnék..."

A nagyböjti szent időre készülő egyházunk ma utoljára igyekszik bennünket felkészíteni énekeiben és a szent olvasmányokban az előttünk álló szent 40 napra.A szentírás tanításaiban általános de részletekre is kiterjedő nagyböjti programpontokat hallottunk. A z idei nagyböjtre az apostoli tanításból választottam ki a legrövidebbet. Tanítása annál mélyebb tartalmat rejt magában és nem csak a nagyböjtre érvényes, hanem az ember egész földi életére. Így szól szent Pál rövid intelme: „öltözzetek Krisztusba!”

Csodálatos az emberi arc! Nem ok nélkül nevezzük belső világunk tükrének. Tanúságot tesz szomorúságunkról, vagy épp vidám kedvünkről. Olykor a gyűlölet és a harag villámjai cikáznak végig róla, máskor pedig, gyöngédségünk és szeretetünk fényét sugározza. Beszél fiatalságunkról, de árulkodik összetört és elfáradt életünkről is. Sokszor neheztelünk is rá árulkodó viselkedéséért, ezért aztán nem egyszer különféle állarcokkal eltakarjuk. persze, itt nem farsangi állarcokra gondolok, hanem a képmutatásoknak és elkendőzéseknek megszámlálhatatlan manővereire. Ezzel célunk: úgy viselkedni, azt mutatni, mintha minden rendben lenne, mintha mi is a legjámborabb és leghűségesebb isten-gyermekek egyike lennénk. Közben, képmutatás, álarc az egész, hisz sodródunk az árral nem vagyunk mi jobbak, odaadóbbak vagy igazabbak, mint a többiek!

1986 tavaszán történt az akkori Szovjetunióban. Éppen a május elseje megünneplésére készültek, de az ünnep előtti órákban szörnyű katasztrófa történt. Egy atomreaktor felrobbant és láthatatlan sugárzásával el kezdte a gyilkolást, melynek emberek ezrei estek áldozatul. E katasztrófa Csernobil néven került be a történelembe. Hogy az ünnepet el ne rontsák, megtetőzték ezt a szörnyűséget azzal, hogy titokban tartották. Elhalasztották a mentést is és a környező országokat, sem figyelmeztették. A nukleáris sugárzás következtében még ma is sokan súlyosan betegek és sokan halnak meg. Lám, egy ünnepre ilyen helytelenül is lehet készülni!

K. Gy. ! Véget ért a farsang. Lezajlottak a farsangi mulatságok, megvoltak az iskolai jelmezbálok, megtartottuk a játékos, vetélkedős, jelmezes farsangi hittanórákat holnaptól: utazunk. Elkezdjük a nagyböjti utazást, amelynek végcélja végállomása: a Húsvét. Ha utazunk az els6 és legfontosabb dolgunk elővenni és áttanulmányozni a menetrendet. Ez tájékoztat bennünket az utazás céljáról, az utazás körülményeiről: /hanyadosztály, kell-e helyjegy, stb. a menetidőről, s a közbeeső állomásokról. Nagyböjti utazásunk menetrendje: az evangélium. .. -1. Az utazás célja: Jeruzsálem városa. De valójában nem is annyira a hely, mint ink1i'l515" az esemény: "Fölmegyünk Jeruzsálembe, ahol az" Emberfia emberek kezeibe kerül, akik megülik őt, de harmadnapra föltámad." Ilyen komoly a tét - ezt nem érthetjük e könnyed, farsangi utazással. 2. Ez az utazás ezért nem történhet első osztályon, nincs hely jegybiztosítás, sőt büfékocsi sem - ez most böjt. Nem rosszkedv, nem a szomorúság, nem valami megjátszott komorság, de igenis lemondás, igenis áldozatvállalás, igenis több jócselekedet. Menetrendünk, az evangélium ezt írja elő számunkra.

Ezen a vasárnapon tegyük fel az első áldozáskor szokásos kérdést. „Hiszel-e az élő Istenben? ”Mai evangéliumunk szerint ezt a magas mércét, hogy higgyek, és eleven legyen a kapcsolatom Istennel, csak 3 feltétellel lehetséges elérni: megbocsátani, kevélység nélkül élni, és nem szabad az anyagiak mellett leragadni!

K. T. Egy hónapja adják az Állami Operaházban Ecce homo című darabot, melynek címe Jézus kivonulásának fő mozzanatát eleveníti fel. „íme, az ember, akinek meg kell halnia”- fordíthatnák le Nikosz Karanhakisz eredeti címét. Az alapul vett történet egy görög falucskában játszódik, ahol húsvétra kiosztják a kínszenvedés történetének szerepét. Előkelő ifjak tolonganak a kapcsolatok és jobbnál jobb szerepekért, de a címszerep egy egyszerű pásztor legénynek, Maroliosznak jut. Mától egy gondolatod lehet csak: hogy méltó légy a szent rettenetes terhének viselésére- bíztatja őt a kiválasztó pópa, s bármennyire méltatlannak érzi magában a pásztorfiú Annyira, beleéli magát a rájutott szerepbe, hogy sebeket kap testére, majd egy Judási árulás folyamán kínhalált szenved.

B./ Kedves testvérek! Olykor olyanról is kell beszélnünk amit nem szívesen hallgatnak az emberek. – Épp ilyen témát érint az evangélium – hallottátok: a bőjtöt. Mi húsból, vérből összekovácsolt emberek, bizony alsóbbrendű énünket tekintve szívesebben hallunk farsangról, bálról, lakodalomról, mulatságról, terített asztalról, s egy-egy pohár borról, még ha a bőjtöt juttatják eszünkbe, meg az önmegtagadást, akkor ez a test, énünk megborzad.

A nagyböjt idején bűnösségünk tudatában a szokottnál is több áldozatot kell vállalnunk. Mivel böjtölésről van szó, ne elégedjünk meg csak ennyivel: „ezt megeheted, ezt nem eheted meg!” Ettől sokkal többet kér tőlünk Jézus. Azt kéri, hogy olyan kincseket gyűjtsünk, melyek Istennél vannak. Hogy a szívünk is Istennél legyen! 1. A mai társadalomban sokféle és különböző gondolkodású ember él együtt. Kezd elhatalmasodni az emberek között az a felfogás, hogy a mai ember a boldogulását ne égre emelt tekintettel keresse. A mai ember a szemét a földön jártatja, és földi utakat keres a boldoguláshoz. Ez a felfogás már a hívő ember sejtjeibe is kezdi beleenni magát. Nos a bűnbánati időben ez legyen a legfontosabb feladatunk: ki kell emelni magunkat az ilyen földies gondolkodásból! Ma Jézus nekünk is ezt mondja, mint egykor tanítványainak: „Jöjjetek egy kissé félre és pihenjétek ki magatokat!” (Mk 6, 30)

Mindig meghökkent, amikor a kerti munkák közül a legfontosabbat, a gyümölcsfák, a szőlő metszését látom. Szekérszámra gyűlik össze a sok levágott gally és venyige. Rombolásnak, pazarlásnak tűnik ez a munka! Tudja ezt mindenki, hogy ez csak látszat. Hogy a gyümölcsfa, a szőlő jó termést hozzon, ehhez nélkülözhetetlen az ilyen látszólagos rombolás, mint a metszés. Így érvényes ez az emberre is. Az ember faragja, alakítja önmagát, gyógyítja a vágások, okozta sebeket, hogy Istennek tetsző, gyümölcsöző jó termést hozzon. A lelki élet terén ennek a „metszésnek”, alakításnak az ideje érkezett el a holnap kezdődő nagyböjti bűnbánati idővel.

Isten legnagyobb ajándéka a látás! Mi kell a látáshoz? Kell szem és kell világosság! Sokszor megvan mindkettő, az ember mégis tétován botorkál az élet országútján! „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan!” (Saint-Exupéry) Erről beszél az evangélium! Hogy a megbocsátásnak, a böjtnek, a földi javakhoz való viszonynak a lényegét kell felismernünk! Ebben az esetben nem elég az ép szem, sem pedig a világosság – hanem szükséges a szív is. A szívünkkel próbáljunk a dolgok lényegébe látni!

"Kedves Testvéreim Krisztusban! XIII. Le6 pápa "Rerum novarum" kezdetű nagy enciklikája, amelynek centenáriumára emlékezünk, új fejezetet nyitott az egyház szociális tanításában. Nos, e tanítás állandója a fáradhatatlan felhívás a szolidáris elkötelezettségre, amelynek célja a szegénység és a fejletlenség legyőzése, amelyben embermilliók élnek.

K. T.! Az első áldozati oltártól évszázadokon, évezredeken át süvít egy hang, amely annyira elátkozott, hogy sohasem hallgat el. Ez a Káin hangja, és mit mond ez a hang? Egyre csak a megátalkodottak jelszavát sziszegi: ”nincs bánat!”- A bűnáradat hullámaiból kél ez fel, dacosan, szitkozódva, átkozódva emeli hangját Isten felé: nincs bánat! – Ezek ugyan a Megváltóról semmit sem tudtak - sokan közülük – de látod, amott egy fa ága letört Júdás alatt, s összetörten, megalázva, megsemmisülve a földre zuhan: még sincs bánat!—Azt mondhatnád, hogy Júdás még nem látta megfeszítve Jézusát, a két lator azonban látta és az egyiknél még sincs bánat! Százak és százak élnek azóta is a bűn mámorában, akiknél szintén nincs bánat! – Oh, nem mintha nem ismernék bűneinket! Ismerik és nevetnek rajta. De ez a nevetés hamarosan sírásra fordulhat.

B./ 1930. július 8-án, az éjszaka közepén egy fiatal újságíró lépett be egy kicsiny párizsi kápolna ajtaján. André Frossardnak hívták. /A kápolna neve: Rue d Ulm/ Tulajdon képen csak időtöltésből tette, mert egyik barátjára várt, s pillanatnyilag nem talált annál alkalmasabb helyet a várakozásra. -Frossard Franciaország egyik falucskájában született, ahol nem volt semmilyen templom a zsidó zsinagógán kívül. Így nem csoda, hat teljesen vallás nélkül nevelkedett. Szülei, kicsiny gyermekkorától kezdve, a marxista-ateista tanokat oltogatták a lelkébe, hangsúlyozva, hogy ez az ö vallásuk. -Amit a fiatal ateista újságíró ezen az éjszakán, ott a kápolnában átélt, azt 40 éven át magába zárta, s nem beszélt ró1a a nagyvilágnak. – Majd csak 40 év után, egyik barátja unszolására nyilvánította ki egy könyvben. -Ez a könyv 1969-ben jelent meg Franciaországban és óriási hatást gyakorolt a lakosságra, úgy hogy egyhamar szétkapkodták a könyvesboltokból. Majd más nyelvekre is lefordították. -A német fordításnak ezt a címet adták: "Isten létezik-én találkoztam vele! „ -_ Háromnegyed részben Frossard életútjának leírását tartazza. Ifjuságának neveltetésének, kiképzésének és nyilvános tevékenységének első éveit. Csupán néhány oldalon számol be arról az élményről, amely egészen átalakította és néhány perc alatt ateistábó1 hivő kereszténnyé tette.

Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten Fiai. Ha pedig gyermekei. Akkor örökösei is: Istennek örökösei. Krisztusnak társörökösei." (Róm 8. 14. 17) A Lélek. a Sugalmazó, az erősítő. a betöltő… Segítő és bátorító. Nehéz róla beszélni, hiszen a mi lelkünk. szívünk elménk kerülhet vele kapcsolatba, ember nem látta. mégis. ha kinyílik a lélek-lakat, kitárul a teljes ember. Vendégül lát minket asztalánáI, a megerősítő kegyelem lakomáján.