Jézus példabeszédéből hallottuk (Mt 25,14), hogy az úr nagyon keményen bánt el az egyik szolgájával a számadás végeztével. Gonosz, rest szolgának nevezte, majd elvette tőle a talentumot. Végezetül sötét börtönnel büntette meg. Mi volt a bűne? Nem használta fel ura pénzét. Hogy mi jól tudjunk számot adni egykor, az apostol figyelmeztetését kell komolyan vennünk. 1. Mint munkatársaitok az emberek megszentelésének munkájában, - mondja szent Pál, - figyelmeztetünk titeket, hogy Isten kegyelmét hiába ne vegyétek! Mi az Isten kegyelme, amit nem szabad hiába venni? A felolvasott szakaszban ezt nem találjuk meg. Mivel az előbbi versekben Krisztus engesztelő keresztáldozatáról van szó, elsődleges értelme a kegyelemnek: Istennel való kiengesztelődés. Isten kegyelme ezen kívül még minden, amit Isten adott és ad. Hiába venni: ezt jelenti: veszni hagyni, vele nem törődni, eltékozolni, esetleg rosszra használni. A hiábavételt az apostol Izajás jövendölésének szavaival magyarázza (Iz 49,8). A kiengesztelés napjától Isten újra meghallgatja és megsegíti az embert. Az apostol hozzáteszi ehhez: most van az alkalmas idő, most van az Istentől rendelt üdvösség ideje, amit az embernek ki kell használnia. Ez nemcsak a kiengesztelődésre vonatkozik, hanem bármilyen más kegyelemre is.