Talán sokszor még egy nem keresztény ember is úgy fejez be egy nagyobb munkát, napot, vagy épp egy esztendőt, hogy azt mondja: Hála Istennek! Mi keresztények is így fejezzük be ezt az esztendőt: Hála Istennek! -, hiszen ez a hálaadás a legtöbb, amit emberi gyöngeségünkből be tudunk mutatni az Úrnak. Hál’istennek, hogy ezt az esztendőt is átvészeltük, a sok megpróbáltatás, életünkre leselkedő veszély, a társadalmi és gazdasági szorongattatások ellenében, még valódi örömökben is részesített minket az Úr.

Ezekben a napokban nagyon sokszor mondják egymásnak az emberek: boldog újévet kívánok! Azt mondja kicsi és nagy, férfi és nő, idős és fiatal, keresztény és nem keresztény. mindenki ezt mondja, de mindenki mást gondol rajta.

Isten elárulta nekünk nevét. Felkért minket, hogy saját nevén szólítsuk őt. Hogyan nevezzük hát Istenünket? Milyennek képzeljük el Őt? Milyen szentkép, ikon előtt imádkozunk? Találtunk-e már egy valóban vonzó és szép Krisztus-képet? Sajnos, nagyon gyakran a Krisztus-kép az egyetlen tárgy a lakásban, amelyet soha nem újítunk meg. Más berendezési tárgyakat modernizálunk, fa és szén helyett gázzal fűtünk, de a kereszt, sok más dologgal együtt, amit lehet, hogy csak örököltünk, semmi érdeklődést nem vált ki.

Kedves szokás ilyenkor Boldog Új Évet kívánni. Jólesik mondani is, hallani is. Boldogabb lesz tőle az év kezdete. De ahhoz, hogy hosszabb távon is boldog legyen, nem csak kívánni, hanem formálni is kell az esztendőt. Mit tartogat az újév? Ha riportot készítenénk vele, akár így is hangozhatna:

Az áldás Istentől jön, de az emberek közvetítik. Az Újév kettős ünnep: Jézust ünnepeljük, mint gyermeket, de egyben a mai nap kezdet is és ebben a kezdetben Jézusra helyezzük a hangsúlyt, Jézusra, aki áldást hozott ránk!

Elpusztíthatatlan ösztön munkálkodik az emberben egy jobb, szebb jövő felé. Már a gyermek elrugaszkodik a valóságtól, és álomvilágost építi fel magának, terülj-terülj asztalkámmal, kacsalábon forgó várral, és százszorszép királylánnyal. De a felnőtt sem, elégszik meg a valósággal. A művész felveszi a való világ jelenségeit és átváltoztatva lefesti, szoborba faragja, avagy dallamba, táncba szépíti. Az írók, a költők, filozófusok szavakkal, gondolataikkal, a technikusok pedig műszaki eszközökkel akarják szelídíteni a jelent. Űrhajósok, utazók, egy új világot akarnak feltárni, az emberiség számára. Csak a jelenre összpontosítani magunkat embertelen dolog. az ember nem tud jövő nélkül élni, mindenkinek szüksége van a reményre, valami jobbra, szebbre. A remény fölmelegíti a szívet, a tavasz melege és ígérete él benne.

Rögtön a Szentírás első lapján olvashatjuk: 'Így szól az Isten: Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. Ezek határozzák meg az ünnepeket. a napokat és az éveket, Miután ezek lettek Isten látta, hogy ez jó. Az idő tehát Isten műve. Az ember számára nem csupán a pillanatok szürke egymásutánisága, hanem egy lehetőség, sőt inkább feladat, hogy bekapcsolódjunk Isten életében. Ennek az egyik eszköze az egyház közös imája. A liturgia.

A mai napon boldog újévet kívánnak egymásnak rokonok, barátok, szomszédok, ismerősök. - Sőt, mi magunknak is kívánjuk, óhajtjuk ezt a boldog újévet. - De ha megkérdeznénk , hogy mégis hogyan képzeled el ezt a boldogságot közelebbről? S mi az, amit kívánsz, ami után vágyakozol , s mi az, ami valóban boldoggá tehetne ez esztendőben, vajon mit válaszolnál? Talán egy főnyeremény?

Talán semmikor sem érezzük úgy az idő múlását, mint az év fordulóján: szilveszter és újév napján. - Nem veszélytelen dolog és nem is véletlen, hogy az első hónapot januárnak hívják. Az ókori rómaiak nevezték így el, mégpedig Janus istenükről, akinek szobrán az volt az érdekes, hogy két arca volt: előre is és hátra is tudott így nézni és egyik arca világos volt, másik pedig sötét.

Az utóbbi években minden újévi istentiszteleten valami bátorító, biztató, a reménységünket megalapozó ige üzenetére figyeltünk. Nagy szükségünk is volt erre, és nagy szükségünk van mindig erre. Ezen a nyomon indultam el most is, és közben a történt, amit Spurgeon, a nagy angol igehirdető, aki szeret képekben beszélni, így ír egy helyen: rám ugrott egy ige, és letepert. Miközben kezdtem gondolkozni azon, hogyan lehetne röviden és a valóságnak megfelelően összefoglalnunk, hogy mit várhatunk az újesztendőtől. Mi-minden várhat ránk, s ugyanakkor, ha bármi megváltozik is, legyünk bizonyosak abban, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma, és örökké ugyanaz, és legyünk bizonyosak abban, amiről tavaly ilyenkor szólt az ige, hogy az Úr uralkodik, hogy Isten kezében tartja az események irányítását. Ő minden helyzetnek Ura és benne feltétel nélkül bízhatunk - amikor próbáltam összeszedni azokat az igei üzeneteket, amikre nekem is szükségem van egy ilyen ismeretlen új esztendő elején, Isten egyszerűen elém hozta ezt az igét, és nem tudtam tőle szabadulni. Ebben Isten nem közvetlenül újévi biztatást ad nekünk, hanem újévi programot.

Kedves szokás ilyenkor Boldog Új Évet kívánni. Jólesik mondani is, hallani is. Boldogabb lesz tőle az év kezdete. De ahhoz, hogy hosszabb távon is boldog legyen, nem csak kívánni, hanem formálni is kell az esztendőt. Mit tartogat az újév? Ha riportot készítenénk vele, akár így is hangozhatna: - De kicsi a táskád. Ennyire keveset hoztál nekünk? - Nem kevés ez. De én magvakat hozok. Lehetőséget tartogatok minden nap. Ha jó talajra hullnak, ha tudsz vele bánni, akkor nagyon naggyá nőnek ezek a magvak. Hogy melyek ezek: Ajándékaim két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba tartozókat mindenki ingyen kapja. (De jó szíved van ÚJ Esztendő!). Pl. pár hónap múlva megérkezik a tavasz. Kizöldellnek a fák, visszajönnek a vándormadarak, kinyílnak a virágok. Hozom a nyarat, gyümölcsökkel, aratással, terméssel.

Az egész világ év végi mérleget készít. Az újságok, rádió, T.v. egyebet sem tesznek ezen napokban, mint az elmúlt év napjait , eseményeit elvonultatják előttünk politikai szempontból nézve vagy gazdasági, sportbeli vagy kulturális oldalról vizsgálva a dolgokat. Mintha az időre még egy-egy pecsétet rányomhatnánk, utólagosan is és helyreigazíthatnánk dogokat. De ez lehetetlen! Az idő u.i. ajándék, amelyet újra és újra körbejárhatunk gondolatainkkal, de vissza nem hozhatjuk az elmúlt perceket! Akkor értékeljük helyesen az időt, ha hálát tudunk adni érte, másrészt viszont tanulni tudunk belőle: a múltból és ezt a jövőben fel is használjuk, mint tapasztalatot.

Vajon ki mit érez most, az újév kezdetén? Talán félelem lakik a szívünkben, hogy mit is hoz ránk ez a 365 nap? Talán meg lesz tömve problémákkal és gondokkal? Avagy vidámság, bátorság lakik a szívekben, hogy t. i. valahogy majd csak lesz és kialakul a sorsunk? - Akár így van akár úgy, Egyházunk segítséget akar nyújtani nekünk a mai ünneppel, s mintegy segítséget ad nekünk. Ez az ígéret két névben rejlik. A nevek u.i. nem egyszerűen csak hangok, hanem a Biblia világában a nevek egy-egy ember benső lényegét fejezik ki, sajátosságait. Ezek a nevek, melyeket az új év kezdetén segítségül hívunk: Jézus és Mária neve.

Minden világra születő gyermek által Isten üzen az emberiségnek: nem hagylak el, veled vagyok! (Rabindranat Tagore) Mindenekelőtt vonatkozik ez Jézusra, aki szintén gyermekként jött közénk. Az Ő neve azt jelenti, hogy „Isten a Szabadító”. Ma, az esztendő első napján Jézus nevét vesszük ajkunkra. Induljunk el tehát az Ő nevében, hogy megszenteljük a ránk következő új esztendőt.

Milyen megrendítő hír volt a Csepeli HÉV katasztrófája a Boráros téren. Egy vasúti szerelvény több száz utassal teljes sebességgel az állomás épületébe rohant. A vonaton is, az épületben is sok-sok halott, még több sebesült. Aznap hiába várta sok szülő gyermekét, sok gyermek apját, vagy anyját, testvér testvérét… nem érkeztek meg. Banális a hasonlat, tudom, de mégis igaz: ma úgy érezzük magunkat, mintha egy vonatra szálltunk volna fel, sok szerencsét kívánunk egymásnak az utazáshoz. Hogy milyen lesz a megérkezés, azt nem tudjuk, nem tudhatjuk. Azt azonban tudjuk, hogy mit kell tennünk az utazásunk idején. Gondolkodjunk el erről a tennivalóról!

Ma sok jókívánság hangzik el mindannyiunk ajkáról. Ma én is így köszöntelek Kedves Mindnyájatokat: Boldog, Istentől megáldott Újesztendőt kívánok!

Újév napján nem éreztek szívetekben vágyat, hogy jó lenne utazást tenni a jövőbe? Vagy legalábbis egy pillantást vetni arra, hogy mi is vár ránk ebben az esztendőben? Hogy vajon teljesülnek a vágyaink, reménységeink? Úgy tűnik, ez a vágy, hogy tudjuk előre, mi is lesz belőlünk, nagyos erős az emberben. Ezt mutatja az is, hogy viléágszerte szinte fénykorát éri a jóslás, a kártyavetés, és a csillagjóslás. Mert az emberek kíváncsiak és ezekben a babonákban hisznek.is alkalmasint.

Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a pontatlanságával csap be, s természetesen az sem maradhat következmények nélkül. - Mert ha késik az óra, akkor elkésünk a vonattól, lekéssük az autóbuszt, a megbeszélt találkozót. - A bíró elkésik egy fontos tárgyalásról, s a jó barát hiába vár ránk a megbeszélés időpontjában és csak mérgelődik. Az óránk nem csak így csap be bennünket, hanem azzal is, hogy mindig l2-re megy, majd újra kezd mindent. Ezzel percről percre azt hiteti el velünk, hogy az életünk ilyen körforgás és időnként minden újra kezdődik. Éppen ez a becsapás!

Nézzük meg röviden, mikor hangzott el ez, amit most hallottunk, és látni fogjuk, milyen közel van a Szentírásnak ez a régi üzenete napjainkhoz és életünkhöz. Krisztus előtt 587-ben Nabukodonozor babilóniai király elpusztította a kicsi Júda országát, kifosztotta és lerombolta Jeruzsálemet, benne a templomot, és fogságba hajtotta a nép színejavát. Az emberek rettenetesen el voltak keseredve. Az ország értékei idegen kézre kerültek, tulajdonképpen minden tönkrement, amit építettek, és egy diktátor uralma alá került a nép. Senki sem tudta, mi lesz azokkal, akiket elhurcoltak, és hogyan alakul azoknak a sorsa, akik otthon maradtak.

Néha folyik egyfajta meddő vita arról, hogy mi a jobb, ha valaki nem lát, vagy ha elveszti a kezét? De inkább így kellene fogalmazni, hogy mi a rosszabb: ha valaki nem lát, vagy ha elveszti a kezét, vagy megbénul. Én úgy gondolom, hogy az egész kérdésfelvetés abszurd, mert mindenkinek a maga nyomorúsága az igazi nyomorúság, és leginkább addig és azok mondanak és kérdeznek ilyet, amíg, ameddig nem kerülnek szembe a saját életükre nézve hasonló nehézséggel.

Minden évben visszatérő imaidőszak az ún. uniós imanyolcad (ökumenikus imahét), amikor minden jószándékú keresztény ember, akinek fáj az egyház megosztottsága, azért könyörög, hogy Jézus búcsúimádsága végre valóság legyen: „Hogy mindnyájan egyek legyenek!” Ma a megosztottság okán az egyház első nagy szakadására emlékezzünk. A szakadás tragikus dátuma 1054. július 16, okai pedig politikai és belső egyházi okok voltak.

Isten hozta a testvéreket ennek az esztendőnek első vasárnapján, és első istentiszteletén. Amikor ilyen veszélyessé válnak az utak, talán még az elbizakodottak is komolyan veszik, hogy bizony Isten hoz minket, és Ő őriz meg. Adott esetből kifolyólag valahányszor ilyen csúszós úton kell közlekednem, ez a zsoltár jut eszembe: "amikor az én lábam eliszamodott..." (ezt Károli fordítja ilyen szépen) "a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem. És amikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim, a te vigasztalásaid megvidámították az én lelkemet."

Egy földműves a kiszáradófélben levő fa törzsébe 5 darab vasszöget vert be. S lám, a következő őszön a fa gyönyörű és bőséges gyümölcstermést hozott Miért kellett ezeket a szögeket a fa törzsébe verni? – kérdezte a szomszédja. Azért tettem, hogy figyelmeztessem a fát, ideje lenne gyümölcsöt teremni. Elgondolkodtató! Lehet talán, hogy Isten éppen azért engedte meg, hogy az Egyház testén olyan durva sebeket ejtsenek – mint az egyházszakadás – hogy ráébressze a híveket a kötelességre, ideje lenne gyümölcsöt teremni. Valóban, ezek a sebek Isten kegyelméből elindították az Egyházat a „gyümölcstermés” útján. Egy ilyen gyönyörű gyümölcse az eltelt évszázadoknak, a keresztények egységre törekvése. Az imanyolcad kapcsán ma erről a törekvésről szeretnék beszélni.

Az óévet búcsúztató dudák, fanfárok hangzavara már elcsitult, az újévet köszöntő koccintások pohárcsörgése is elhalkult. A köszöntés első mámoros órái után mostmár azoké a szó, akik eddig eltűnődtek: Vajon mi jót hozhat magával ez az új esztendő? - Ha már nincs anyagi garanciánk a jólétre, akkor egyáltalán miben reménykedhetünk, mitől várjuk a boldog újévet?