Néha folyik egyfajta meddő vita arról, hogy mi a jobb, ha valaki nem lát, vagy ha elveszti a kezét? De inkább így kellene fogalmazni, hogy mi a rosszabb: ha valaki nem lát, vagy ha elveszti a kezét, vagy megbénul. Én úgy gondolom, hogy az egész kérdésfelvetés abszurd, mert mindenkinek a maga nyomorúsága az igazi nyomorúság, és leginkább addig és azok mondanak és kérdeznek ilyet, amíg, ameddig nem kerülnek szembe a saját életükre nézve hasonló nehézséggel.