Elpusztíthatatlan ösztön munkálkodik az emberben egy jobb, szebb jövő felé. Már a gyermek elrugaszkodik a valóságtól, és álomvilágost építi fel magának, terülj-terülj asztalkámmal, kacsalábon forgó várral, és százszorszép királylánnyal. De a felnőtt sem, elégszik meg a valósággal. A művész felveszi a való világ jelenségeit és átváltoztatva lefesti, szoborba faragja, avagy dallamba, táncba szépíti. Az írók, a költők, filozófusok szavakkal, gondolataikkal, a technikusok pedig műszaki eszközökkel akarják szelídíteni a jelent. Űrhajósok, utazók, egy új világot akarnak feltárni, az emberiség számára. Csak a jelenre összpontosítani magunkat embertelen dolog. az ember nem tud jövő nélkül élni, mindenkinek szüksége van a reményre, valami jobbra, szebbre. A remény fölmelegíti a szívet, a tavasz melege és ígérete él benne.