KKT! KGy! Az a földrajzi hely, Gadara, ahol a mai történetünk játszódik, teljesen pogány hely volt. Egy kopár, dombos vidék, melynek szélén meredek hegyoldal lejtett a Genezáret tava felé. Agyagos a talaj, éppen ezért alkalmas üregek vájására, s így nem is használták másra, mint hogy temetkezések helyéül sírboltokat ástak a földbe. Az akkori emberek tisztátalannak tartottak minden olyan helyet, ahol a halottak feküdtek. Ezért messziről elkerülték, s csak néha vetődött arra egy-egy legelésző disznócsorda. Ebben a zord városrészben élt egy őrült óriás, aki az evangélium megszállottnak nevez.

Akit a gonosz megszállt, az a sírboltokban lakik. ez a gerázai megszállott is a sírok felől futott Jézus elé. Ez is sírboltban lakik. És minden gonosztól megszállott sírbotban lakik, ha sírboltja nem is néz ki úgy, mint egy igazi sírbolt, mert nem minden sírbolt látszik sírboltnak. Vannak palotaformájú sírboltok, panelformájúak, nyaralóformájú sírboltok. és van kunyhó formájú is, sőt putri formájú is. Mindegy. Ahol a gonoszság lakik, az minden sírbolt.

K. T! Hajdan a mai evangélium hallatára faluszéli csavargók, zsákmányra leső kóbor legények jutottak eszünkbe. Ha manapság olvassuk és halljuk ezt, nemcsak mezítelen gyanús személyekre vagy szakadt ruhájú útonállókra gondolunk, hanem terroristák légióira. Azokra a “nagyokra” is, akik terror alatt tartják a gazdagabb világot. Most talán leginkább korunk terroristáira, akik egy-két légióban robbanószerrel rettegésben tartják fél Amerikát, Indonéziát vagy az orosz birodalom fővárosát. Közben némelyiket már kivégezték, de néhányukat még most akarják “igazoltatni”, úgy, ahogy a mai evangéliumban szereplő megszállottat is faggatta a mi Urunk. Amazok jól tudják az Ó nevét, s mivel vesztüket érzik, ezért légióstul randalíroznak.

A legyőzött emberiség, történetének első epizódjától kezdve, azt is sejti, hogy egy napon legyőzi ellenségét, ahogy a Szentírás első lapjain olvashatjuk: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja a fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” (Ter. 3,15). Az ember győzelme a Sátán felett: ez voltaképp Krisztus küldetésének célja, aki azért jött, hogy halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott – a Sátánt –, hogy a Sátán művét romba döntse, vagyis hogy Atyja uralmával váltsa föl a Sátánét. Az evangéliumok is úgy mutatják be nyilvános életét, mint a Sátán elleni küzdelmet. A harc a kísértés jelentetével kezdődik, amikor a paradicsomi jelenet óta először, egy az emberiséget képviselő ember, Ádám fia, szemtől szembe találja magát az ördöggel, a gonosszal.

KKT! Ha egy ember egy ismeretlen földrajzi területen akar keresztül jutni, nagyon megkönnyül a dolga, ha már előtte járt ott valaki. Valaki, aki sikeresen jutott keresztül. Valaki, akinek még látszanak a lábnyomai, s így mint egy ösvény, jelzi azt az utat, amin ha halad a követője, minden bizonnyal szerencsésen ő is megérkezik.

Jézus csak a zsidók között tanít. Jó pedagógus. Tudja, hogy ha mindenhová el akarna érni, sehol sem lenne hatékony a munkája. Ezért koncentrálja azt. 12- emberre a tanítványok körét, és a hithű zsidókra a tanítást. Miért? Nekik van egy alapjuk, amelyre már építhet. Ha a pogányoknál kezdené, csak harminc év az alapozásra kellene, hogy helyes Istenképük lehessen.

KKT! Látunk egy embert, aki annyira a gonosz hatása alatt él, hogy kiveti magából a közösség, illetve kiveti önmagát. Láncokkal és bilincsekkel próbálja féken tartani, de nem sikerül. Ma ugyanígy próbál küzdeni a világ a Sátán ellen. Erőszakkal, börtönnel, fegyverrel, kiközösítéssel, haraggal.. Ez nem lehet út!

Barlangokban lakott … mindenki félt tőle … meztelen volt … megbilincselték, de láncait szétszaggatta … Jézus ráparancsolt a gonosz lélekre … az ember gyógyultan, ép ésszel ült lábainál … a konda a tengerbe fulladt … a gadaraiak kérték Jézust, hogy távozzék el határukból. (Lk 8, 26-39.) Miután a vihart lecsendesítette Jézus, félelem szállta meg tanítványait. Kicsoda ez, hogy még a szél is engedelmeskedik neki? – kérdezgették egymástól. Jézus ezzel a csodával válaszol tanítványai kérdésére. Nemcsak a természet ura. Nem a fizikai viharokra specializálódott. Az élet, a világ rendje, békéje fontos számára. Ő a magasságbeli Isten Fia – és ezt a gonosz lelkek mondják ki. Ő Isten rendjét, békéjét hozza. Isten nélkül a világban káosz van. Vele kozmosz=rendezett, szép a világ is, az ember is.

Amikor a hajó a tengeren végveszélybe kerül, amikor már önerejéből képtelen a megmenekülésre, segítséget kér: S.O.S! Mentsétek meg lelkeinket! A gépkocsik hátsó ablakában az S.O.S. jelzés azt jelenti, hogy baleset esetén papot is kérnek. „Mentsétek meg lelkeinket!” Az evangéliumi történet is lélekmentésről szól, annak fontosságára hívja fel a figyelmet.

Furcsa egy ember ez a gerázai megszállott. Nehezen tudnánk eléhelyezni mai társadalomképünkben. Szent Lukács szerint valahogy meztelenül, nomád módra élt. A tévében egyre gyakrabban szereplő hajléktalanokat juttatja eszünkbe. DE agresszivitása miatt meg kellett kötözni, sőt láncra kellett verni. Márk evangélista azzal magyarázza ezt, hogy "tisztátalan lélek szállta meg." Ma senkiről sem illik ilyen mondani. Olykor egy-egy furcsa tett láttán még kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy az illető nem egészen tiszta. Mintha hiányozna belőle valami, mindenekelőtt a következetesség.

"Mi a neved?" - kérdezte meg Jézus a gerázai megszállottól. Jogos volt a kérdés, hiszen furcsa egy alak volt ez a gerázai megszállott. Nehezen tudnánk elhelyezni mai társadalmi képünkben. Szent Lukács szerint meztelenül, nomád módra élt. - A tévében egyre gyakrabban megjelenő hajléktalanokat juttatja eszünkbe. De agresszivitása miatt meg kellett kötözni, sőt láncra is verték. Márk evangélista azzal magaarázza ezt, hogy "tisztátalan lélek szállta meg" Az evangélium szerint ezt az embert nemcsak egyszerű kényszerneurózis hanem "daimon", vagyis démoni erő, maga a Sátán tartotta megszállva. Agresszivitását, önpusztítását ezért igazén csak korunk sátánistáival tudnánk párhuzamba állítani.

Alec Guiness (filmszínész és énekes) 1959-ben tért meg. Megtérése után visszavonult egy bencés kolostorba. Így indokolta cselekedetét: „Ha az ember Jézus Krisztushoz tartozik, úgy illik, hogy bemutasson magában valamit Istenből.” A mai evangélium éppen arról beszél, hogy ebben a gonosz akadályozza meg az embert.

KT! Szent Pál apostol kedves híveinek írt levele végén így figyelmezteti szeretteit: Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy hely tudjatok állni az ördög cselvetéseivel szemben, Nem a vér és test ellen kell viaskodnunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, e sötét világ kormányzói és az égi magasságok gonosz szelleme ellen (Ef. 6, 11. 12) igen, tk., harcolnunk kell a gonosz szellemek ellen, az ördög ellen, mert jelen vannak a világban, sőt az életünkben is. Igaz, hogy kezdetben őket is jónak teremtette Isten, mert az ő kezéből selejt nem származik. De aztán fellázadtak Isten ellen, ő pedig kárhozatba vetette őket. Azóta irigykednek ránk, és rosszat akarnak nekünk: mert mi még üdvözülhetünk. Sokféle módon támadják meg az embert, hogy hatalmukba kerítsék és eltérítsék Istentől. Ezért föl kell velük venni velük a harcot. De ezt nem tehetjük másképp, mint Isten fegyverzetével - Szent Pál szavai szerint.

Hogyan lehetséges ez, hogy olyan kéréssel fordulnak Jézushoz, mint a gadarénusok? Általában éppen az ellenkezőjét szokták tőle kérni: a gyermekek, az inaszakadt, az elszáradt kezű, Jairus, a kánaáni asszony, sőt még a kafarnaumi százados is ezt mondja: nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj!

Jézus csak a zsidók között tanít. Jó pedagógus. Tudja, hogy ha mindenhová el akarna érni, sehol sem lenne hatékony a munkája. Ezért koncentrálja azt. 12-emberre a tanítványok körét, és a hithű zsidókra a tanítást. Miért? Nekik van egy alapjuk, amelyre már építhet. Ha a pogányoknál kezdené, csak harminc év az alapozásra kellene, hogy helyes Istenképük lehessen. Csodáival azonban a pogányok felé is jelzéseket ad. Ld. A százados szolgája, a kánaáni asszony leánya. Most pedig elviszi tanítványait pogány területre. Itt mutatja be, hogy helyes, alapvető istenhit nélkül, mennyire hatékony és romboló tud lenni a Sátán. Egyúttal azt is, hogy mennyivel erősebb az Isten, mint az Ördög. Még a Sátán sűrített hatalma is kevés. A légió 6000 főt jelent. Ennyi is kevés a gonoszból ahhoz, hogy Jézust legyőzze. Még saját felségterületén sem képes Isten Fia fölé kerekedni.

Kelletlenül, idegenkedve, sőt kedvetlenül hallgattuk a mai evangéliumot. Valahogy az volt ez érzésünk, az ilyen "ördöngős történeteket' el kellene már hagynunk, hiszen ezeket csak Jézus korában érthették meg., a mai ember számára semmitmondó egy-egy ilyen esemény. azért nézzünk egy kicsit utána, vajon tényleg így van-e? Valóban semmi közünk nincs az ördögűző Jézushoz?

Evangéliumunk befejezése szerint a gadarénusok tartományában egyhangúlag leszavazták Jézust. A pogány lakók azért rimánkodtak a Csodatevőhöz, hogy távozzék el tőlük, hagyja nyugodtan őket. Vajon a mi vidékünkön nem ugyanilyen fogatatásra várhat az Üdvözítő? Hiszen a kemény követelményekkel fellépő Mester jelenléte nyugtalanítólag ha itt is sokakra, akik a megtérés követelményét fenyegetésnek érzik magánéletükben, s apró egyéni ügyleteikben.

Ördögtől megszállott ember! Igen, komolyan beszélek, ma is megtaláljuk az ördög működésének jeleit. 1. Az ördög ma is munkálkodik a világban, hatalmát gyakorolja Isten ellenében, és ravaszul, ahogyan Jézus is jellemezte őt: Sátán, sátán ellen nem támad! Nem rontja le saját művét. (Mk 3,24) Működésének az a jellemzője, hogy mindent ami Istentől származik úgy tüntet fel az emberek előtt, mint utálatosat. Ellenszenvet ébreszt. (A moziban, a tévében bemutatott filmek többsége arról beszél, hogy a szerelem és a mámor, a tőr és a pisztoly, az ágy és a vér pozitív életjelenségek.

A tudós pap könyvtárában százával álltak a könyvek. Kisebbek, nagyobbak, tudományosak, lelki élet könyvei. De nem össze-vissza, hanem szépen sorba rakva az egyes tudományágak, na meg nagyság szerint is. Rendben díszelegtek. Betért hozzá egy börtönviselt ember, nagy hitetlen, kételkedő. „Honnan ez a rend?” Kérdezte a tudós. Maga készítette. Dehogyis, ellenkezett amaz, ez csak úgy magától lett. Persze! Szólt a fegyenc. Az érthetetlen lenne. Igenis, érthetetlen lenne, mert ahol rend van, ott értelmes rendező is van. Ahol pedig célszerűség van, ott valaki kitűzte a célt. Ott célkitűző is van.

Isten létezése? Ugye Szent Pálnak van igaza: Őbenne élünk, mozgunk és vágyunk.” (ApCsel 17, 28). Mert minden Róla beszél nekünk. Közelebb van hozzánk, és biztosabban létezik, mint a levegő, amellyel másodpercről másodpercre tele szívjuk a tüdőnket. Mi a magunk számára nem is annyira bizonyítjuk a létezését, mint inkább alkalomról alkalomra csodálkozva kiáltunk fel: Hogy lehet, hogy a hibátlan szeműek nem látják a Napot? Hogyan lehet, hogy az ép fülűek nem hallják a szél zúgását?”, s hogyan lehet, hogy a józan gondolkodású emberek nem ismerik fel Istenüket a világ létezéséből, a rendből, célszerűségből, mely körülfog bennünket. Most pedig hozzátesszük: nézz a lelkedbe, és megint csak rátalálsz Istenre!

Milyen szomorúan hangzanak az Úristen szavai Izaiás próféta könyvében: Halljátok egek és vedd füleidbe föld, mert az Úr szól. Fiakat neveltem és felmagasztaltam, ők, pedig megvetettek engem. Megismeri az ökör gazdáját és a szamár ura jászlát, Izrael, pedig nem ismer engem és az én népem meg nem ért (1, 3-4) Vagy nem szomorú szavak ezek ajkáról? „Fiakat neveltem és felmagasztaltam. Megvetettek. Az én népem meg nem ért.” Megérted, ugye, hogy mi a panasza ránk? Megérted, ugye, hogy fáj atyai szívének, hogy még ott sem tartunk, ahol az ökör és a szamár, mert ezek megismerik gazdájukat és a jászolra haza, találnak, közülünk, pedig sokan nem ismerik meg a Gazdát, Istent. Pedig nem védekezhetünk azzal, hogy nem tudjuk azt sem, hogy létezik-e.