Jézushoz hoznak egy súlyosan beteg embert. Egyértelmű a cél: szeretnék, ha meggyógyítaná. Jézus nem kérdez semmit. A béna meg sem szólal. De tetten érhető, fogható a beteg és kísérőinek hite. Jézus nem is marad tétlen. Ám meghökkentő dolgot cselekszik. Nem foglalkozik a testtel. Ő messzebbre lát, mint az érkezők. Ő látja a testi bénaságnál súlyosabb betegséget is. Amikor az Isten és ember viszonya alapjaiban gyengül meg, akkor ott kell kezdeni a gyógyulást és a gyógyítást, hogy Isten legyen életem Ura. A bűn uralmával szemben Isten Uralma áll. Csak ő tudja gyógyítani. Ő az, aki parancsol a szélnek és az engedelmeskedik neki. Az értelem nélküli természet felismeri alkotóját. Jézus azért kezdi a lélek gyógyításával munkáját, hogy értelmes hallgatói felismerjék benne a Messiást.

A szentéletű Szíriai Efrém mondja egyik művében: Ne szorítkozzék az imádságotok csupán szavakra, legyen minden tettetek Istenszolgálat. Ezzel ő sokat mond; mindenekelőtt mindannak, amit teszünk, van valami lelki jelentősége; a földön minden ember valamilyen mértékben, így vagy úgy az élő Isten papja; két elemhez tartozik: földihez, égihez, szellemihez és anyagihoz és arra hívatott, hogy mindent, ami csak van a világmindenségben, az ujjongó Isten-országnak részesévé tegye. Nincs semmi a földön és az ég alatt, ami ne mehetne be az örök dicsőségnek abba az Országába, amikor Isten lesz minden mindenben., az emberi bán kivételével.

Nem mindennapos drámát hallottunk ma Szent Máté evangélistától. A két főszereplőnek az inaszakadt, béna betegnek És Jézusnak viselkedés teljesen elüt minden megszokott történettől. Nem csoda ez., hiszen itt nem valami mondásról, mítoszról van szó, hanem az egész emberiséget megszólító evangélium, vagyis magyarul jó-hír, örömhír egyik mozzanata hangzott el. Egy béna beteg találkozik a híre gyógyítóval, orvossal. DE csodák csodája! Azt orvos ne vizsgálja, nem tapogatja a pácienst. Műtét és babonás mesterkedések helyett a nép csak egyetlen mondnak lehet fültanúja: "Bízzál fiam, bocsánatot nyernek bűneid."

Nyári vasárnapokon különösen is nagy élményt jelent számunkra a közös vasárnapi istentisztelet. Görög liturgiánk nemcsak kiemel bennünket a hétköznapok szürkeségéből, hanem Isten színe előtt összehoz földieinkkel, az egyházak közösségében lévő testvérekkel, barátainkkal. Amikor a háromszorszentet éneklő angyalokat titkosan ábrázoljuk, a mennyei liturgiának is résztvevői leszünk, s szinte észrevétlenül a mennyország ajándékait ízlelgetjük. Mégis a görög liturgia magyarázók szerint az istentisztelet nem áll meg itt a templomban. Folytatódnia kell odakint az életben is. Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében így határozza meg az "értelmes istentiszteletet: "Adjátok testeteket élő, szent Istennek tetsző áldozatul. " Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem gondolkodásotokban alakuljatok át"

„Úgy világoskodjék a ti világosságtok az emberek előtt” Bizonyára tapasztalhattátok már itt a templomban borús, felhős vasárnapon, amikor egy pillanatban a felhők közül a nap fénye kitör, s hirtelen beárad az ablakon. S egy pillanat alatt szinte más lesz a hangulat, a templom levegője, a miseruhák színe. Majd egy pillanatban a felhők újra elzárják a napsugarat és minden olyan komorrá, változik ismét. Vagy kora hajnalban, amikor szinte egyik percről a másikra előbukkan a nap. Ezt az élményt, melyben mindnyájan részesültök már bizonyára, szépen írja le Tóth Árpád vesében., amikor egy sötét, szennyes hajnalban boldogan észleli, ahogy versében írja, hogy egyszerre két tűzfal között kigyulladt a keleti és váratlan zsarátja, és minden üvegre száz napocska hullt. S az aszfalton szerteszét gurult a végtelen fény milliom karátja. Bűvölten állt az utcán.

A felebaráti szeretet ellen naponta rengeteg vétséget követnek el, amelyek egyáltalán nem kerülnek a bíróságok elé. Sőt, még az is előfordulhat, hogy egy-egy bírósági tárgyalás sem az igazságnak megfelelően dől el. Mit lehet ilyenkor tenni? – „Majd én tudom, hogy mit teszek! – szól valaki. – Megsértett, kárt okozott nekem, s nincs olyan törvénycikk, amely figyelembe venné, ha bosszút állok rajta!” – Jó, de vajon mit szól ehhez Isten? Engedélyezi a bosszúállást?

Az apostolok Jézus parancsa szerint, elmentek evangéliumot hirdetni mindenhova. Isten velük együtt munkálkodott, és igehirdetésüket csodajelekkel erősítette meg (Mk 16,20). Egyes megtért keresztények Istentől az egyházközségekben rendkívüli adományokat (karizmákat) kaptak az egyházközség építésére. Erről szól Szent Pál mai tanítása.

Jézus, amikor valahol és valakin csodát tett, isteni hatalmát mutatta meg. Hatalma volt a betegségeken, és meggyógyította belőlük az embereket. Hatalma volt a természeten, és vihart csendesített. Hatalma volt az ördögök felett, és kiűzte azokat. A mai szent történetben a bűn feletti hatalmát mutatta meg, a hatalmat, ami Istennek jár ki.

“Abban az idöben egy hordágyon fekvö bénát hoztak Jézus elé. Hitük láttára Jézus ezekkel a szavakkal fordult a bénához: Bízzál fiam, bocsánatot nyertek büneid! ” (Mt.9,2.) Jézus ebben a szentírási részben a helyére teszi az értékeket. Először a lelket gyógyítja, és csak aztán a testet. Milyen a mi sorrendünk? Fontos a test egészsége. Nagyon sok időt, pénzt fordítunk rá. Mennyi aggódás, virrasztás kíséri egy gyermek életét, amíg felnő? Hány pelenka, mennyi étel, ital? Orvosra, gyógyszerre bizony nem keveset költünk. A pihenés megszervezésére, a szépségünk ápolására, a ruhatárunk felfrissítésére, a kényelemre, a lakásra rengeteg időnk, munkánk, pénzünk jut. Van, akinek annyira fontos az életnek ez a szelete, hogy másra már nem is jut ideje, ereje.

Az evangélium szereplői csodálatos dolgot láthattak: hitet és gyógyulást, s ezért Istent magasztalták! A hit és a gyógyulás mindig rendkívüli esemény az ember életében. 1. A hit megszabadít. Megszabadítja és megváltja azokat, akik hisznek, de azokat is akik látják másoknak a hitét. (Lk 7,50) Mi másért mondaná Jézus: „A te hited megszabadított, menj békével!” A szabadulás valamilyen rabságot feltételez. Ki ennek, ki másnak a rabja. Van aki betegségének rabja, van aki egészségének rabja! A személyes és bátor hit által Isten gyermekeinek szabadságát nyerjük el. Egy megható történet a korai egyháztörténetből. Perpétua börtönben van. Idős apja és pici gyermeke otthon. Apja meglátogatja a börtönben és könyörögve kéri: tagadd meg a hitedet a kedvünkért. Kiszabadulsz, megbocsát neked az Isten és aztán újra lehetsz keresztény. Perpétua így válaszolt: Látod ezt a korsót apám, ha eltörik meg lehet ragasztani, de sohasem lesz már olyan, mint amilyen volt. Ő érezhette Jézus szavainak vigasztaló igazságát: Hited megszabadított…

A béna meggyógyításának evangéliumi történetében, meghökkentő módon mutatkozik be a hit, amelylyel az ember Jézushoz fordul. Miben meghökkentő? 1. Hogy világosan kitűnjék mire is gondolok, össze kell hasonlítani a hitnek megnyilvánulásait, amelyeket az evangéliumban fellelhetünk. Példának hozom fel a kafarnaumi százados különleges hitét, aki nem azt mondta Jézusnak, hogy „ha teheted jöjj el, kérlek próbáld talpra állítani szolgámat…!” Őt hite másféle beszédre ihlette. Ezt mondta: „Elég ha szólsz, és meggyógyul!” Effajta hitről beszél a mai evangéliumi történet is. A béna ember és rokonai nem feltételes módban gondolkodtak, hogy „hátha”, mint ahogyan a sokatpróbált beteg megy egyik orvostól a másikhoz… Ők biztosak voltak abban, hogy ha Jézushoz mennek, ő meggyógyítja a bénát. Miért vagyok olyan biztos ebben? Az evangélium szava miatt: „Jézus az ő hitük láttán így szólt a bénához: Bízzál fiam…!”

Isten az embernek hatalmat adott! Mit jelent ez a hatalom az ember birtokában? 1. János evangéliumának kezdete a keresztény ember életprogramját adja: hatalmat kaptunk, hogy Isten gyermekei legyünk (Jn 1,12). Aki viszont Isten gyermeke akar lenni, annak meg kell szabadulnia a bűntől, mert a bűn Istentől távol tart. Így mondta Jézus a bénának is: „Bocsánatot nyertek a te bűneid!” Ez a gondolat az evangéliumban újra és újra visszatér. Önmagunk legyőzése nélkül, önmagunk felett való uralkodás nélkül arról beszélni, hogy Isten gyermekei vagyunk nem más, mint önáltatás. Ha így akarunk szembeszállni a gonosszal, biztos a vereségünk! Mint ahogyan az apostolok is megszégyenültek. „Mert ez a faj nem űzhető ki mással, csak böjttel és imádsággal!” Lényeg a lelki megújulás, a lelki feltámadás. A bűn állapotából a kegyelem állapotába kerülni! „Akik jót cselekedtek az élet feltámadására, akik gonoszat cselekedtek, az ítélet föltámadására…!” (Jn 5,29) Ez tehát a nekünk adott hatalom célja: Isten gyermekeivé lenni!

A költő ezt mondja: Az emberek vágyódnak Isten után! A Zsoltárok könyvében ilyen szép sorra találunk: „Miként a szarvas a forrás után, úgy kívánkozik az én lelkem tehozzád Uram!” (Zsolt 42,2) Ha valami nagy öröm ér valakit felkiált: „Ó, Istenem!” Ha fájdalom, vagy bánat éri, így kiált: „Jaj, Istenem!” 1. Az evangélium szereplői összefogtak és Jézushoz vitték a rászorulót. Keressük mi is Őt, de ne csak a megpróbáltatások idején. Ne éljünk elbizakodottan. Ismerős történet arról az emberről, akinek a háza nagyon jó helyen volt. Szomszédjában szerzetesek laktak, szemben vele pedig egy templom volt. De ő nagyon istentelen életet élt. Barátai figyelmeztették: térj meg, nehogy késő legyen! Látjátok milyen jó helyen lakom, mondta közel van hozzám az Isten mindenfelől. De bizony egyszer holtan találták barátai. Otthon. Nagyon a szomszédjának hitte az Istent, mégis Isten nélkül halt meg.