„Úgy világoskodjék a ti világosságtok az emberek előtt” Bizonyára tapasztalhattátok már itt a templomban borús, felhős vasárnapon, amikor egy pillanatban a felhők közül a nap fénye kitör, s hirtelen beárad az ablakon. S egy pillanat alatt szinte más lesz a hangulat, a templom levegője, a miseruhák színe. Majd egy pillanatban a felhők újra elzárják a napsugarat és minden olyan komorrá, változik ismét. Vagy kora hajnalban, amikor szinte egyik percről a másikra előbukkan a nap. Ezt az élményt, melyben mindnyájan részesültök már bizonyára, szépen írja le Tóth Árpád vesében., amikor egy sötét, szennyes hajnalban boldogan észleli, ahogy versében írja, hogy egyszerre két tűzfal között kigyulladt a keleti és váratlan zsarátja, és minden üvegre száz napocska hullt. S az aszfalton szerteszét gurult a végtelen fény milliom karátja. Bűvölten állt az utcán.