Az evangéliumban a vagon született meggyógyítása előtt az van írva, hogy Jézust a farizeusok meg akarták kövezni, mert azt mondta, hogy ő már Ábrahám előtt létezett, de Jézus eltűnt előlük, és kiment a templomból. Mi vajon mit tettünk volna? Gyorsan eltűntünk volna és csak a menekülésre gondoltunk, volna. Nem így Jézus, menekülése közben meglátogatott egy vakot és nem csak a menekülés útját nézte. Ez a jézusi életforma, stílus. Ez a történet első tanítása., hogy mindig észre kell venni a bajban levőt.

Ez az evangélium vakokról szól. S bár mi majdnem mind elég jól látunk, azért mégis rólunk szól, hiszen amit ezek az emberek nem láthattak azt mi sem láthatjuk. Jézus járt éppen feléjük, s ők nem láthatták ezt a Jézust, mert vakok voltak, mi meg nem láthatjuk Jézust mert kétezer évvel az ő földi élete után élünk.

Jézus sok embert gyógyított meg, és többször előfordult az is, hogy összeütközésbe került a zsidókkal, mert az ő megítélésük szerint megszegte a szombati nyugalomnak a törvényét. Ez az evangéliumi történet - azt gondolom - sokkal több mint egy gyógyítás és a farizeusok által általa felszított botrány. Jézus - egy kissé talán elrejtve, de nyilvánvaló és felismerhető módon - három szimbolikus elemet használ a gyógyításhoz, - jóllehet egyetlen szavával is elérhette volna ugyanezt - s ezeknek a szimbólumoknak a felismerése és megértése vezetheti el a mai olvasót is a valódi történethez és az evangéliumi üzenethez.

Két kulcsmondata van a történetnek. Az első: „Ki vétkezett – ő vagy a szülei?” A betegség, a korabeli zsidó gondolkodásban valamilyen rejtett vagy nyilvános bűn büntetése. Esetleg az ősök bűnét bünteti az Isten a fiakon, ezért született pl. vakon ez a fiatalember. Jézus válasza: rossz az Istenről alkotott képetek. Nem Isten csapása ez. Isten nem kézi vezérléssel igazgatja a világot. Az ember szabadsága és a test mulandósága a válasz a betegségre.

Az evangéliumban a vakonszületett meggyógyítása előtt az van írva, hogy Jézust a farizeusok meg akarták kövezni, mert azt mondta, hogy ő már Ábrahám előtt létezett, de Jézus eltűnt előttük, és kiment a templomból. Mi vajon mit tettünk volna? Gyorsan eltűntünk volna. Nem így Jézus, menekülése közben, meglátott egy vakot, és nem csak a menekülés útját nézte. Ez a Jézusi életforma, stílus, hogy hiába volna ő is bajnok, de észreveszi a másik bajbanlevőt is. Ez a történet első tanítása, mindig észre kell venni a másik bajbanlevőt is.

Két kulcsmondata van a történetnek. Az első: Ki vétkezett ő vagy a szülei? A betegség, a korabeli zsidó gondolkodásban valamilyen rejtett vagy nyilvános bűn büntetése. Esetleg az ősök bűnét bünteti az Isten a fiakon, ezért született pl. vakon ez a fiatalember. Jézus válasza: rossz az Istenről alkotott képetek. Nem Isten csapása ez. Isten nem kézi vezérléssel igazgatja a világot. Az ember szabadsága és a test mulandósága a válasz a betegségre. A szabadsággal élni is lehet és visszaélni is. Ez a világ a szeretet szabadságára lett teremtve. Amikor nem a szeretet irányít, akkor felborul az egyensúly. Így születik a bűn és annak nyomán a betegségek nagy része is. Pl. a szenvedélyek, az étel, az ital vagy a test helytelen, mértéktelen, eltúlzott szeretetéből adódnak. Következményük: egyre gyengülő szervezet, egyre gyengébb akarat, egyre gyengülő szeretetkapcsolatok.

Ennek a történetnek az előzménye, hogy Jézus vitába keveredik a zsidó vezetőkkel. Ennek a vége, hogy meg akarják őt kövezni. Jézus erre eltűnik előlük, kimegy a templomból. Mi hogyan tennénk meg ezt? Alighanem a legbiztonságosabb úton, a lehető leggyorsabban mentenénk a bőrünket. Jézus nem így tesz. Nem a maga megmentésén jár az esze. Ezt mutatja, hogy észreveszi a bajba jutott embert, és őt menti meg.

Halottuk a mai evangéliumból a vakonszületett ember meggyógyulásának történetét. A hosszú leírásban többszörösen visszatér annak az elémondása, hogy a vakon született ember víz által gyógyult meg: Jézus sárral kente meg a szemét és elküldte ,hogy mosakodjék meg Síloe tavában. Kétszer is elmondja a farizeusoknak, hogy így történt a meggyógyulása. A Síloe tavának vize óriási nagy hatással volt rá, természetesen nem önmagában, hanem Jézus kegyelme révén? amint megmosdott a vízben, szinte újjászületett, új világ tárult fel előtte, mert ettől kezdve elkezdett látni.

A vakon született ember kálváriát kénytelen járni a gyógyulása miatt. De azért mégsem gyűlöli meg gyógyítóját és nem fordul ellene. Sőt, amikor ismét találkoznak: a meggyógyult és a gyógyítója, Jézusnak kérdésére: Hiszel-e az Emberfiában? Ezt az egyértelmű választ adja: „Hinni akarok benne!”

Jézusnak a legjobban, legrészletesebben kivizsgált csodájáról hallottunk a mai evangélium felolvasásában. Ennyire csodát még nem vizsgáltak ki, és meg, Jézus csodái között. A kivizsgálásnak meg is lett az eredménye. 1. Jézus, vándorlása közben látott egy vakon született embert. A helyet nem nevezi meg az evangélista, de biztos, hogy Jeruzsálemben történt, . a templom kapujánál, ahol a vak koldult. A tanítványok felhívták Jézus figyelmét a vakra, és megkérdezték: kinek a vétke miatt született ez, vakon. Jézus azt válaszolta, hogy itt Isten tettei nyilvánulnak meg. Megkönyörült a betegen, de előbb kinyilvánította, hogy amíg a világban van, ő a világ világossága. Aztán egy eddig soha nem mutatott módon kezdte gyógyítását. Jézus a földre köpött. Sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemeire kente. Régen használták a nyálat sebek kezelésére, de a sár inkább veszélyes volt a szemre, nem pedig orvosság. Az ellentét megmutatásával teszi meg a csodát. A vaknak el kellett mennie a Siloe tavához, és ott megmosdani. A mosdás után látóvá lett és úgy tért vissza.

"Dicsőség néked, Krisztus Istenünk."Áldozócsütörtökön köszöntést váltottunk. A feltámadt Jézust immár megdicsőült mivoltában magasztaljuk: "dicség Jézus Krisztusnak." Áldás előtt pedig a feltámadt Krisztus köszöntése helyett már a megdicsőült Krisztust emlegetjük, akin keresztül a Szentháromság dicsőségébe nyerhetünk bepillantást: "dicsőség Néked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség néked." Dicsség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor, s mindörökkön örökké. "Vajon milyen szájízzel lehet kiejteni mindezeket a XX. század végé? Hogyan dicsőítjük Krisztust a demokrácia századában, amikor az emberi dicsőséget keresők és a hatalmasokat dicsőítők lejáratták magukat?

A városi ember elmegy a szentéletű atyához: Atyám! A városban, a családban nem lehet erényesen élni. Ott fogom hagyni a családomat, és kijövök én is a pusztába, hogy üdvözülhessek! Nem fiam válaszolja az atya. A hely nem üdvözít, de nem is visz a kárhozatba. A tettek üdvözítenek és kárhoztatnak. Nézd meg a Bibliát! Lót istentelen emberek között élt, mégis üdvözült. Júdás az apostolok között élt, Jézus közelében, mégis elkárhozott. Lehet megdicsőülni szegényes is, mint Illés, és gazdagon is, mint Ábrahám. Jób üdvözül, mert nem csak magára gondol. Dávid is üdvözül, pedig király volt. A katonatiszt Kornéliusz éppúgy, mint a fiatalságuk ellenére Isten szeretetében élő Dániel és társai.

Jézus korában Palesztina 200 km hosszan terjeszkedett el a tenger partján. ez a terület is három részre oszlott, északon Galilea, Délen Júdás, a kettő között pedig Szamária. Ha valaki Galileától Júdeába ment, ha nem aakrt nagy kerülőt tenni, akkor Szamárián kellett átmennie. Ez három napi gyalogút volt, amit a hívő zsidók közül sokan meg is tettek, mintsem hogy Szamárián menjenek át.

„Amikor eljön az éjszaka senki sem munkálkodhatik. Addig munkálkodjatok, amíg nappal van.” Ez a felszólítás egyben a keresztény életprogram. Gondolkodjunk el arról, hogy mit jelent az ember életében az éjszaka, amelytől Jézus óv.

Szent Péter apostol erre figyelmeztet első levelében: „Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi kit nyeljen el.” (1Pét 5,8) Az ördög, mint Isten ellensége, állandóan készen áll arra, hogy Isten ellen és ügye ellen hadakozzon, és hogy az embereknek is kárt tegyen. Ma az ördög egyik munkájáról és annak következményeiről hallunk. 1. Szent Pál apostol Filippi városában keresztény egyházközséget szervezett. Ez volt az első Európában. Az apostol csendben dolgozott, szép eredményekkel. Csendben dolgozott, mert nem akarta magára felhívni sem a hatóságok, sem az ellenségek figyelmét. Ezt a csendet irigyelte meg az apostol körül az ördög. Mivel nem volt zsinagóga, város kapuján túli imádkozó helyen gyülekeztek össze imádságra. Volt a városban egy jósló szellemtől megszállott lány, aki a keresztények után szaladgált, és utánuk kiáltozott. Igazat mondott, amikor a fölséges Isten szolgáinak nevezte őket, akik az üdvösség útját hirdetik. Miután ezt napokon keresztül cselekedte, Pált bosszantotta a dolog. rászólt a lélekre és Jézus Krisztus nevében kiűzte a leányból. A lélek az apostol parancsára rögtön elhagyta a lányt.

„Adj dicsőséget Istennek!” – mondták a meggyógyult embernek! De akárhogyan is forgatom a szavakat, a keresztény ember számára ma is kötelesség Istennek dicsőséget adni!

Ismerjük az evangéliumból Jézus és Nikodémus éjszakai párbeszédét, melyről ma az evangéliumban hallottunk. De vajon megértettük-e a lényegét? Gondolkodtál-e rajta, hogy miről is van itt szó? Tudod-e, hogy ez a legnagyobb és leghatalmasabb, amit nekünk az Örök Ige, a megtestesült Fiú Isten elmondhatott? Mert csakúgy, mint az elmúlt vasárnap hallott példabeszéd a szőlőtőről és a szőlővesszőről, ez is a kegyelmi életről szól, közelebbről pedig újjászületésünk titkáról.

Jézus tanítványai azt kérdezik amikor látják a vak koldust és szánalom ébred szívükben: „Ki vétkezett? Ő vagy az ő szülei…?” Nagyon emberi kérdés ez. Mi is milyen sokszor kérdezünk ilyen módon, legtöbbször zúgolódva: miért? Mit vétettem, hogy így büntet engem az Isten? Erre kapunk választ az evangéliumban.

Egy vallomással kell kezdenem ezt a szentbeszédet. Mindig zavarban érzem magam, amikor egy templomi hívő közösségnek kell a hitről beszélnem. így van ez most is, mert tudom, hogy mindannyian, akik jelen vannak itt ezen a szent liturgián, hivő, vallásukat gyakorló emberek. Érzem, hogy sokkal inkább azokhoz kellene szólnom és beszélni nekik a hitről, akik nem hajlandók bejönni a templomba. Ami mégis megnyugtat, asz az, hogy kötelességünk a hitünk elmélyítése és a benne való gyarapodás is. Ezért őszintén remélem, hogy értelme és ami legfontosabb: lesz hatása is ennek a szentbeszédnek. - A tízparancsolat első parancsa hitet és hit szerinti életet követel tőlünk, amikor mondja, hogy „Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj. - Szépen alátámasztja ezt a mai evangélium alapján a szamariai asszony története is. Ez az asszony, miután Jézussal beszélt, felismerte és elfogadta, hogy Jézus a Messiás, a Megváltó. Hitt benne. Aztán hitéről tanúságot tett, mert elmondta az egész városban. És így nagyon sokan hittek Jézusban és vallották meg hitüket - ahogy az evangéliumi szakasz utolsó mondata mondja: „Meggyőződtünk róla, hogy ez valóban a világ Üdvözítője” (Jn. 4, 42) Aztán az asszony a hit szerinti életre is példát ad, mert azt is felismerte, hogy törvénytelen házasságban élt eddig - és egész biztos, hogy a Jézussal való találkozás után megváltoztatta az életét.

Kétezer éve már, hogy a kereszténység elindult diadalmas útjára. Jól tudjuk, hogy pár száz év alatt mekkora teret hódított. A pogány világ tartóoszlopai megrendültek, összeomlottak, mint a kártyavár. Vajon hogyan tudtak a keresztény tanok oly sok és épp a legnemesebb szíveket megnyerni? Miért hagyták el értük bálványisteneiket? Miért mondtak le a kereszténységért pogány erkölcseikről, szenvedélyeikről, régi életmódjukról? Miért vállalták keresztény mivoltukért még az üldöztetést is? – Azért, mert a keresztény tanítás valóban ennyivel fenségesebb, ennyivel különb és igazibb! Ennyivel többet ér!

Az Isten Jézus Krisztus keresztáldozatára való tekintettel egyszer s mindenkorra megbocsátotta minden ember bűnét. Ám ez a megbocsátás ránk csak akkor vonatkozik, ha helyreállítjuk az Istennel való kapcsolatunkat. Ezt a kapcsolatot a bűn rontja meg, rombolja szét. A gyónás ezt hozza helyre. Gyónás = életünk visszatérése Istenhez, Krisztuson és az egyházon keresztül. Helyreáll a keresztségben létrejött kapcsolat. Hogyan kezdődik a gyónás? Úgy, hogy először tudatosítjuk: van bűn. Nekem is van bűnöm. Hogyan történik ez? A bűn jelzőrendszere segítségével. Mi jelzi számunkra a bűnt? Először is a lelkiismeret. Amelyet el lehet fojtani, és akkor nem működik, nem jelzi vissza a rosszat. De lehet karban tartani is, és akkor ahogyan szent Pál apostol írja még a pogánynak is pontosan jelzi, mi a jó és mi a rossz. Karbantartása a rendszeres esti lelkiismeret vizsgálat, a lelki tükör használata gyónásra készülve.

Ugye, szerencsés embernek tartjuk Mózest, a választott nép nagy vezérét? Az egyiptomi törvények szerint még gyermekkorában meg kellett volna halnia, mint minden zsidó fiúcskának akkor. De ahelyett, hogy a halál várt volna rá, jól tudjuk, hogy a fáraó leánya rátalált a vízparton, megsajnálta a kitett, eldobottnak látszó fiúcskát, és gyermekévé fogadta. A királyi palotába vitte, a nyomorúság helyett a jólétbe. – Nos, ha szerencsés embernek tartjuk Mózest, akkor még szerencsésebb embernek kell tartanunk saját magunkat, hiszen bennünket nem földi király, hanem a Mindenek Királya fogadott gyermekeivé a kegyelem által. Ma szemügyre vesszük istengyermekségünket, hogy kellőképpen értékeljük. Ezért megkérdezzük, mekkora nagy ajándék ez, hogyan is adja nekünk Isten, s milyen méltóságra emel vele?