Ha valamilyen fontos döntés előtt állunk, akkor gyakran tanácsot kérünk mástól. Megkérdezzük az idősebbeket, tapasztaltabbakat, mit ajánlanak. És örülőnk, ha jó tanácsot kapunk. De a legfontosabb titkaidat csak annak mondod el, akiben megbízol, akit szeretsz. Van- fontosabb kérdés annál, hogy miért élünk. Miért születtünk e világra, s mit kell tennünk azért, hogy sikeres legyen az életünk A mai evangéliumban ezekre a kérdésekre kapunk

A karácsonyi út veszélyes volt Máriának és Józsefnek. Karácsonyi készülődésünk veszélyes lehet nekünk is. Az, hogy ők elkerülték a veszélyeket, és bár nem úgy, és nem ott, ahol tervezték, de megszületett az, akit vártak, az azért volt lehetséges, mert állandóan figyeltek az Istenre, és megértették a lehetetlennek tűnő eseményekben is az Isten üzenetét.

KKT! Olyan gyakran beszél Jézus a gazdaságról, az anyagi javakról, s olyan gyakran állítja ezt elénk az egyház, hogy ebből a gyakoriságból csak arra tudunk, hogy tényleg nagyon szorosan összefügg Krisztus-követésünk és üdvösségünk azzal, hogy milyen szerepet játszik életünkben az, amit birtokolunk a világból. Mivel az evangéliumról, életünket meghatározó Isteni rendelésről van szó, nem tehetjük meg, hogy fel színesen mérjük csak össze életünket a halott tanítással. Minden esetben mélyebbre kell eveznünk, nehogy hanyagul elmenvén s figyelmeztetés mellett sokat veszítsünk. Ezt azért mondom, mert amikor ma azt hali Jézustól, hogy a gazdagságot, akadályként említi az Isten országával szemben, akkor azt hiszem hajlamosak, vagyunk legyinteni, s talán egy kissé cinikusan és sajnálkozva azt mondani, hogy számomra ez a figyelmeztetés nem aktuális. Jézus ezt a gazdag ifjúnak. Mondja, én nem vagyok gazdag, figye1jenek rá a gazdagok.

K. T! Sohasem láttam még annyira feloldódni a Szentatyát, János Pál pápát, mint amikor ezt a most hallott evangéliumi szakaszról prédikált. Hét éve sok ezer római fiatal között hallgattam azt, ahogy a gazdag ifjú történetét elemezte. A pápa szerint “az ifjúság különleges gazdagsága az értékre vonatkozó kérdés”, az élet értelmének a keresése “Legbelülről tör fel a kérdés: mit kell tennem.” Az a generáció, amelynek a látóhatárát már jobbára e világ és az előrejutás igénye tölti ki, képtelen radikális szenvedélyességgel és alázattal föltenni a nagy kérdést: “Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerhessem az örök életet? ”

Egy tanmese. Az öreg hal a fiatalabbat oktatja: az ember a mi ellenségünk. Zsinórt enged a vízbe, annak végén csali van és horog. Jaj neked, ha bekapod! De bizony, beszélhetett az öreg hal, a fiatal nem hitte. Más világ van ma már – mondta –, nem úgy van, ahogyan az öregek mondják… Vajon az evangéliumi fiatalember nem valami ilyesmit gondolt Jézusról?

Gyereket várunk. S ma már ez nem is olyan magától értetődően örömteli esemény. - A minap az utcán kaptam el egy elég hangos szóváltást: "No még csak az kéne! Hát nem elég az, amelyik már megvan?" S ilyemkor a magas ember nem szívbajos: még attól sem riad vissza, hogy elpusztítsa magzatát. Ez a nagy kérdésünk a karácsony kapcsán is: szükség van-e még a karácsonykor születendő Gyermekre? Vagy őt is elvéteti, mint annyi más jövendő magzatot? Ma már nem is kell olyan látványosan gyilkolni, mint Heródes idején. Elég az, ha az ünnepi mulatságok kiirtják Azt, aki mindennek értelmet adhatna; ha a leértékelt vagy felértékelt szeretet árúba bocsátásakor elteszik láb alól az ünnep Értelmét.

Egy rabbi kérdezte tanítványaitól: miről lehet megismerni, hogy vége van az éjszakának és kezdődik a nappal? A tanítványok találgatnak: Amikor meg tudom különböztetni a birkát a kutyától; amikor a fügefát a datolyafától… Nem, nem! Akkor miről? Arról, hogy amikor egy ember arcába nézel és felismered benne testvéredet. Amíg ez meg nem történik, addig éjszaka van.

Egy kutató egykor Jeruzsálemben járva emlékművek romjai között lépdelt. Tűnődve kutatta a múltat, vajon mit takarnak e romok. Egyszer csak egy arab asszonynak vezetett arra az útja. Utána szaladt kis fiacskája. Amint az emlékműhöz értek, az asszony lehajolt, kis követ vett fel, és épp arrafelé dobta. De ím, már a fiú is lehajolott, és ugyanazt tette, amit az anyja: ő is odavetett egy kis követ a romok irányába. – „Mit tesztek? – kérdezte a kutató. – Miért dobáltok?” – „Mert egy rossz fiúnak a sírja van itt, aki egykor atyja ellen lázadt” – mondták. „Ugyan! Vajon ki volt az a rossz fiú, és ki az apja?” – „Az apa Dávid király volt, a fiú pedig Absalom” – hangzott a válasz. – Mert amikor Absalom fellázította barátait és cinkostársait Dávid király ellen, majd pedig elesett a harcban, akkor Dávid emlékművet állíttatott neki, és oda temette el a romok alá. A nép azonban nem tud megbarátkozni a rossz fiú emlékével, ezért valahányszor arra járnak az emberek, borzadva követ löknek a sírjára, közben pedig azt mormolják: „Átkozott légy, Absalom, és átkozottak legyenek gyermekeid, valamennyien, akik apjuk ellen támadnak!”

„Mit kell tennem, hogy üdvösségre jussak?” – kérdezi a gazdag ember Jézustól. Jézus figyelmezteti, hogy ne elégedjék meg csak annyival, hogy az üdvösséget keresi, vállaljon többet. Lépjen azok sorába, akik tökéletesek akarnak lenni! Milyen utat ajánl Jézus a tökéletességre?

Egyházunk ma az ószövetségi szentatyákra emlékezik. Az evangéliumban Jézus test szerinti őseit soroljuk fel. Az a gondolat, hogy az ószövetségi nép hozta világra a Messiást, éppen most nyilvánult meg, amikor a Szent liturgián Szent Máté evangéliumának elejéről olvastuk föl a nemzetségtáblát. Ez azoknak az igazaknak a sora, akik Ábrahámtól Józsefig Jézus Királyi családfáján, Dávid nemzetségtábláján szerepelnek. Olyannak tűnt ez, mint valami névsorolvasás. Pedig sokkal többről van szó, mint József test szerinti ősiről. "Ábrahám a prófétákkal együtt énekelje...az atya nélkül született fiút." - mondtuk tegnap este. A testnélküli Ige útját kísértük végig addig a pillanatig, amikor ez az Ige test lett és köztünk lakozott. ezzel a sorral tehát nem az emberiség dicsekedhet, hanem minden dicsőség Istené. Aranyszájú Szent János a nemzetségtáblához fűzött kommentárján kifejti, hogy "Krisztus dicsősége inkább őseinket alacsony voltában derül ki, mintsem felmagasztalásukból. Inkább azt kell csodálnunk, hogy ő kegyes volt ilyen ősöktől a világra jönni. s nem tartotta vissza őt ezeknek semmilyen gonoszsága. " Az idegen származású asszonyok és házasságon kívüli születések említése arra utal, hogy a Messiást senki sem sajátíthatja ki: ő mindenkinek igazi karácsonyi ajándéka.

Olyan gyakran Beszél Jézus a gazdagságról, az anyagi javakról, s olyan gyakran állítja ezt elénk az egyház, hogy ebből a gyakoriságból csak arra tudok következtetni, hogy nagyon szorosan összefügg Krisztus-követésünk és üdvösségünk azzal, hogy milyen szerepet játszik életünkben az, amit birtokolunk ebből az anyagi világból. - Mivel az evangéliumról, életünket meghatározó Isteni rendelésről van szó, nem tehetjük meg, hogy felszínesen mérjük csak össze életünket a hallott tanítással. Minden esetben mélyebbre kell eveznünk, nehogy hanyagul elmenvén a figyelmeztetések mellett - sokat veszítsünk. Ezt inkább csak azért mondom, mert amikor ma azt halljuk Jézustól, hogy a gazdagságot akadályként említi az Isten országával szemben, akkor azt hiszem hajlamosak vagyunk legyinteni, s talán egy kissé cinikusan és egy kissé sajnálkozva azt mondani, hogy számomra ez a figyelmeztetés - talán azzal is megtoldva hogy sajnos - nem aktuális. Jézus ezt a gazdag ifjúnak mondja, én nem vagyok gazdag, tehát figyeljenek rá a gazdagok.