Karácsony elmélyült óráiban az alábbi kis történetet olvastam. – Alighogy a három kirlyok elhagyták Betlehemet, sajátos alakok közeledtek arrafelé, amit semmilyen könyv nem említ meg. A 3 érdekes alak belépett a betlehemi istállóba.

Bízni nem könnyű. A világban tapasztalt visszaélések leszoktatnak minket a bizalomról. Pedig igazi kapcsolatok csak így működhetnek. A bizalomhoz meg kell érezni, hogy szeret minket a másik fél. MA tehát az a dolgunk, hogy a nagy ünneplési kavalkádban találjunk egy kis csöndet, s érezzük, hogy valóban szeretett bennünket ebben az esztendőben is az Isten.

Év végi hálaadásra siető család kisfia mondja: De kár, hogy elmúlt az év. Rövidebb lett az életem egy évvel. Testvére: Én örülök, hogy elmúlt. Nem bánnám, ha már fél évvel öregebb lennék, és túl lennék az érettségin. Apa: az elmúló év olyan, mint egy idős ember. Két zsákot visz a hátán. Egyikben ez elmúlt év öröme, másikban a bánata. Azt gondoljátok most végig, melyikből volt több. A szomszéd kisfiúnak biztosan a bajból jutott több az elmúlt évben, mert szinte végig feküdte betegen az egész esztendőt.

Mózes a Törv. könyvében így inti népét: „Vigyázz magadra és óvakodjál, hogy valamikor el ne feledkezz a te Uradról, Istenedről... hogy midőn eszel és megelégszel, szép házakat építel és azokban lakol... fel ne fuvalkodjék szíved, ... hogy ne mondjad szívedben: az én erős kezem...cselekedte mindezeket velem, .. hogy jusson eszedbe a Te Urad, Istened, hogy Ő adott neked erőt.” ( 8, ll ) El ne feledkezzünk hát mi sem ennek az évnek a végén a mi Urunkról, Istenünkről, Mózes igéje szerint, s el ne feledkezzünk Neki hálát adni.

Ma este nagyon sokszor emlegetjük ezt a nevet: Szilveszter. A hálaadáshoz, melyet az elmúlt esztendőben vett jókért és rosszakért ma szívből elmondunk Istennek, a „szentek között élő Szilveszter atyánk” életéből merítsünk ihletet.

Év végi hálaadásra siető család kisfia mondja: De kár, hogy elmúlt az év. Rövidebb lett az életem egy évvel. Testvére: Én örülök, hogy elmúlt. Nem bánnám, ha már fél évvel öregebb lennék, és túl lennék az érettségin. Apa: az elmúló év olyan, mint egy idős ember. Két zsákot visz a hátán. Egyikben ez elmúlt év öröme, másikban a bánata. Azt gondoljátok most végig, melyikből volt több. A szomszéd kisfiúnak biztosan a bajból jutott több az elmúlt évben, mert szinte végig feküdte betegen az egész esztendőt.

Kevesen tudják az esztendő utolsó napját mulatsággal búcsúztatók közül, hogy az év utolsó napjának névadója ki is volt. Pedig használjuk a nevét, hiszen azt mondjuk: „megyünk szilveszterezni”. Ismerkedjünk meg e nap védőszentjével, és az életének szellemében búcsúztassuk el az óévet és kezdjük el az újat.

Amikor Kolumbusz Kristóf felfedező útján ismeretlen veszélyekkel és nehézségekkel megbirkózva, fáradságos tengeri hajózás után megpillantotta Amerika földjét, és végre szárazföldre tehette a lábát: letérdelt és hálát adott Istennek a szerencsés megérkezésért. Elnevezte a földet, ahol partra szállt San Salvador-nak (Megváltónak), és hatalmas keresztet állított a helyre emlékeztetőül. Ma egyházunk arra buzdít, hogy mi is hasonlóan cselekedjünk.

Petőfi Sándor verséből olvasok fel egy szakaszt: Egy szempillantásnál mi rövidebb? Ember, barátom, a te életed! Rohanva jő az idő és elrohan Egyik kezében bölcsőd pólyája van, S a másikban koporsódra szemfödél. Kevély ember, miben kevélykedél?

Év végére minden gazdálkodó üzem, vállalkozó lelrtárt készít. Felmérik az anyagi helyzetet és zárszámadást készítene. Így aztán kiderül, hogy kinek – kinek mennyit ér az egész évi munkája, fáradsága.

Az egyik társaságban azon vitatkoztak, hogy melyik a legrettenetesebb szó. Az orvos azt mondta, nincs borzasztóbb szó a ragálynál. Mert az olyan, mint a tűzvész. Valahol felüti a fejét és feltartóztathatatlanul terjed tovább és pusztítja a drága emberéletet, A bíró tronfolt engedj meg, de a í t é l e t szörnyűbb ennél. Elítélnek l0 -20 évre, vagy valakit egyenesen halálra. Ezt átélni! Van ennél borzasztóbb? Természetesen a katona is magáét védte: Ő az atombombát hozta fel. Nincs ennél a szónál félelmetesebb, erősködött.

Halálos ágynál és pólyánál állunk ezekben a percekben egyszerre. A halálos ágyban öreg aggastyán fekszik végelgyengülésben. Reszkető kezét görcsösen összeszorítja már a közelgő halál. Még néhány perc és vége lesz. A pólyába viszont éppoly hamar beleszületik az újszülött. Mindenki ismerte a haldoklót, ezért senki sem tudja megállni, hogy meg ne álljon a halálos ágyánál. és ne gondoljon vissza letűnő életére, az elmúlt 365 napra. De közismert lesz az újszülött is a maga 365 napjával,ezért mindenki érdeklődéssel néz felé is.

Elérkezett az év vége. A zárások, számadások napja. Az élet minden területén igyekszünk ilyenkor felmérni az elért eredményeket, esetleges eredménytelenségeket: a technika, tudomány, civilizáció, kultúra, gazdálkodás területén. Az előrelépés, előhaladás minden intézmény számára nélkülözhetetlen. Hisz ez biztosítja a következő évben a létalapot, a munka és életkedvet. Hogy is állunk tehát ezzel az előhaladással?

Régi, jó keresztény családok közös imát végeztek esténként mindenkoron. Most az esztendő utolsó napján szeretnénk ezt a jó szokást követni és egy imát mondunk, amely így hangzik: Mielőtt nyugovóra térek, én Istenem, Hozzád emelem fel szívemet és köszönetet mondok mindazokért a javakért, amiket Tőled elfogadtam ez évben. – És ha valami nem tetszik Neked bennem, kérlek, bocsáss meg nekem. – Mária! Én legdrágább Anyám, engedd, hogy gondjaidra bízzam magam, és könyörögj értem Jézusnál.

Most visszapillantunk az elmúlt esztendőre. Mit látunk? Milyen volt ez az év? Egyénenként is más és más. De mindenképpen valamennyiünknek olyasmi, mint egy tarka szőnyeg, amelyben vannak vidámabb, üdébb színek és vannak komorak, sötétek. is. – Az elmúlt év tarka folyamatában is voltak boldogabb és küzdelmes, munkában, verítékben töltött órák, napok, hetek.- Voltak örömteli meglepetéseink, és keserű csalódásaink. Egészségben, boldogságban töltött órák és megrázkódtatások, melyeket betegségek okoztak, vagy éppen valamelyik családtagnak, barátnak, jó ismerősnek elvesztése. – Ezért most a vidámság és életöröm életkomolysággal keveredve gomolyog a lelkünkben- Mit is tehetnénk mást, mint hogy tudomásul vesszük, hogy az élet ilyen tarka szőttes. Mit is tehetnénk mást, mint hogy úgy fogadjuk azt el, mint ami együtt jár emberségünkkel.

Ahogy múlnak az órák, percek, s ahogy közeledünk az éj határához, úgy egyre gyakrabban pillantunk az óránkra. Csakhogy ez a pillantás most egészen más, mint ahogy máskor nézzük. – Hányszor állítjuk, ellenőrizzük egész éven át, hogy pontosan ott legyünk és akkor legyünk ott, ahol lennünk kell, ahová az óra rendel bennünket. – Sokszor sürget az idő! Most viszont nem sietünk sehová. Ezen az estén csak üldögélünk családunk körében vagy barátaink között, de mintha tetten akarnánk érni: figyeljük, hogyan múlik az idő. Mintha bizony az egyébként csendesen, hangtalanul folydogáló idő most, az esztendő határához érve majd felhangosodna és különleges zajjal törné át ennek az éjszakának a duzzasztógátjait, hogy belerohanjanak a percek az újesztendő tengerébe.

Ismét eltelt egy esztendő és most hálás szívvel emeljük tekintetünket az ég felé. De meg kell kérdeznünk magunktól, vajon útjainkat az elmúlt esztendőben kivel jártuk. Ez nagyon fontos kérdés, mert ha nem Istennel élünk, nem érünk el sehova. Zsákutcába jutunk, gondjainkat, korlátainkat csak körbejárjuk és nem találjuk meg a kivezető utat. Isten azért szegődik mellénk, hogy vezessen minket, amint vezette népét a pusztában. Fel kell fognunk üzenetét. Elmondhatjuk, hogy a mi országunk és abban a mi szűkebb hazánk az elmúlt esztendőben a béke szigete volt.

Visszagondolunk most az elmúlt évre, hogy milyen szép és tiszta örömeink voltak. – Melyik volt a legszebb napunk? Melyek azok, amelyek feledhetetlenek maradtak számunkra? Ez minket minősít, hogy melyiket tartjuk a legszebbeknek! – S ki az, aki kiemelt bennünket a mélységből és új erőt adott az élethez ismét és ismét?

Aki számadást vezet,igyekszik naprakész állapotban tartani számadásait, s ezért utána néz, vajon egyeznek e számításai. Aki pedig lelkiismeretesen bánik pénzzel újra és újra ellenőrzést tart kasszájában.- Az üzletemberek pedig leltárt készítenek év végén, a könyvelők ilyenkor túlóráznak, hogy elkészítsék a számadást.

Megszokott dolog az év végén a visszapillantás, a mérlegkészítés, az elért eredmények számbavétele, éppúgy, mint a pillantás a jövőbe, s az új tervek készítése. Politikusok, közgazdászok, tudósok, – nyugaton és keleten – egyaránt elkészítették már az esztendő mérlegét, s konkrét terveik vannak a jövőre nézve. Természetesen más a vallástalan ember visszapillantása és más a keresztény ember mérlegkészítése. Másként néz a jövőbe a hitetlen és ismét másként a vallásos ember. Épp erre a különbségre szeretnénk rámutatni!