Nagy szükségünk van a Szentlélekre. Nagy szükségük volt az apostoloknak is. 3 évig együtt jártak a Mesterrel, érte mindenüket odahagyták. Összeforrtak vele és jól, biztonságban érezték magukat társaságában. Milyen biztonság volt vele lenni még a háborgó tengeren is, mindenható szava elűzte fejük felől a pusztulás sötét felhőit. Mikor Péter a vízen járt, de kicsinyhitűsége miatt süllyedni kezdett, kinyúlt érte Jézus keze, hogy megmentse az alámerüléstől. A nagypéntek szomorúságát, Krisztus látszólagos tragédiájának reménytelenségét felváltotta a húsvét diadalmas öröme. A megdicsőült Krisztussal töltött felejthetetlen negyven nap végén veszik a szomorú, lehangoló hírt: itt hagyja őket, mert felmegy az atyához. Búsulásokban azzal biztatja őket jézus, hogy "nem hagylak árván titeket, elküldöm a Szentlelket." Akkor még nem értették át ennek vigasztalásnak mélységét, hogy mennyire szükségük lesz a Szentlélekre.