A Bibliából tudjuk, hogy feltámadása után a negyvenedik napon az Úr Jézus kivitte tanítványait egy hegyre, néhány fontos dolgot mondott még nekik, megáldotta őket, és eközben arra lettek figyelmesek, hogy felemelkedik a földről, és egyik pillanatról a másikra jött egy felhő, ami eltakarta Őt a szemük elől. Jézus visszament a mennybe. Azóta senki nem látta Őt, és nem is fogja senki Őt látni, amíg eljön majd nagyhatalommal és dicsőséggel az Ő második eljövetelekor ítélni élőket és holtakat. Tanítványai, pedig itt maradtak pásztor nélkül, vezető nélkül, program nélkül, védelem nélkül. Elkezdhetnénk sajnálni őket. Nehéz korban, sok ellenségtől körülvéve, szegények, Jézussal mindent elveszítettek. Az Úr Jézusnak ebből az imádságából azonban, amit szoktak főpapi imának is nevezni, kiderül, hogy egyáltalán nem maradtak szegények azok, akiket Ő itt hagyott. Mérhetetlenül gazdag hagyatékot hagyott rájuk. Pasarét, 2007. május 17. Cseri Kálmán Ebben a részben többször ismétlődött az, hogy "nekik adtam..." Jézus itt földi munkáját befejezve számot ad az Atyának. Olyan kedves és szép az a mondat az elején, hogy "Atyám, én elvégeztem azt a munkát, amit rám bíztál, hogy elvégezzem..." És ezt követően sokszor egymás után mondja, hogy "nekik adtam..." Kiknek? Azoknak, akiket az Atya néki adott, az elhívottaknak, akik benne hittek akkor és hiszünk azóta is. És mit adott nékik? Hosszú felsorolásba kezdhetnénk most, de csak néhányat szeretnék ezek közül a kincsek közül említeni.