Csaknem 2000 éve történt már a nagy esemény, s mégis mintha ma volna. Legalábbis a környezetünk erre emlékeztet. Akkor néhány csalódott halászlegény próbált visszatérni az előző munkájához vagy célt adni életének. Most egész országunk szomjazik igazságra és küszködik hasonló kétségbeeséssel. A keresztény Magyarország reménye szertefoszlott, s a legtöbb közösség magára hagyatott lett. Talán a csüggedés idejébe léptünk. Tele a világ nyugtalansággal, aggodalommal. Sokan szinte be is rendezkedtek arra, hogy lassú összeomlással, teljes csőddel fenyegessék azokat, akikben még van egy-egy szikra tenni akarás. Divatba jött a sötéten-látás, a pesszimizmus. S Egyházunkat sem, kímélte meg ez a kórság. Miután bezártságunk kezd megszánni, olyan zűrzavar vesz minket körül, mint amilyen annak idején alakulhatott ki Jeruzsálemben a magára hagyatott apostoli testületben.