“Az első ember a mindenségben.” Ezzel a szalagcímmel jelentek meg az újságok l96l április 12.-én, amikor Jurij Gagarin, az űrhajós a “Vosztok” nevű űrjáróval, mint első földi halandó, legyőzte a nehézségi erőt, és átjutott: a súlytalanság birodalmába. Ma mi is ezt kiáltjuk világgá: “Az első ember a mennyben" Sőt! Gagarinról csak egy felszínes, külsődleges szempontból mondható el, hogy a Mindenségbe eljutott. Jóllehet, ez a vágyakozás: eljutni a világűrbe és kilépni a mi életünk bezártságának szorításából, ez jól kifejezi azt, ami minden emberben benne él és nemcsak tegnap óta, hanem amióta a világ fennáll. — Kétségtelen, hogy szükségünk van erre a világra, melyben élünk, mozgunk és vagyunk” s amelyben kiismerhetjük magunkat. De a mai ünnepen arra is rá kell döbbennünk, hogy ez az átlátható világ csak egy kicsiny szelete, parányi része a valóságnak. - Mi csak térben és időben tudjuk megvalósítani magunkat. De van egy másik világ, ami kívül esik a téren és időn: ez az Isten országához tartozik, ahol más törvények uralkodnak.