Húsvét után két héttel anyaszentegyházunk a föltámadás első tanúiról, a kenethozó asszonyokról emlékezik meg. Ma nem a nagynevű apostolokra, a Jézust kereszthalálig utánzó Péterre vagy Andrásra hanem a szinte névtelenül tanúskodó asszonyokra emlékezünk. Arra a két Máriára, Johannára és Szalóméra, akiknek tanúskodását az egyház első férfi tagjai ”üres szóbeszédnek tartották, és nem hittek nekik…” Amint az emmauszi tanítványok esetéből is megtudhattuk, ezeknek az asszonyoknak az elbeszélését az apostolok rémlátásnak tekintették, hiszen az asszonyok nem tanúskodhattak semmilyen komolya ügyben. Kiket választott hát ki Isten erre, hogy a közhangulattal dacolva és férfiakat is megszégyenítve végigkísérjék Jézust utolsó napján, az első tanúi lehessenek dicsőséges föltámadásának?