Ez az evangéliumi szakasz jelzi, hogy Jézus a gyarló embereknek hozta a megváltást. Már a bűnbocsátó hatalom átadása is ezt jelzi, de a jelent folytatása is és Tamás magatartása is. Az evangéliumot az első század végén írták, s akkor már a szemtanúk lassan meghaltak, az egyházban megjelentek a kételkedők, s akkor különösen fontos volt ennek a történetnek a hirdetése. De fontos ma is, hisz asz egyháznak mindig megmarad az emberi arculata, lesznek mindig későn jövők, lesznek távol maradók, bizonytalankodók. Tamás apostol őket képviseli, azokat a későbbi keresztyéneket, akik már nem élnek és nem lehetnek tanúi a krisztus eseményeknek. Tamás is a többi apostoltól elmondásából értesül, hogy láttuk az Urat, a hit tehát hallomásból ered, a látás, tapintás nem mindeninek ill. csak keveseknek osztályrésze., de azok is boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek.