Húsvét után két héttel egyházunk a föltámadás első tanúról, a kenethozó asszonyokról emlékezik meg. Ma nem a nagynevű apostolokra, a Jézust kereszthalálig utánzó Péterre vagy Andrásra, hanem a szinte névtelemül tanúskodó asszonyokra emlékezünk. Arra a két Máriára, Johannára és Szalóméra, akiknek tanúskodását az egyház első férfi tagjai “üres szóbeszédnek tartották és nem hittek nekik...” Amint az emmausi tanítványok esetéből is megtudhattuk, ezeknek az asszonyoknak az elbeszélését az apostolok rémlátásnak tekintették, hiszen asszonyok nem tanúskodhattak semmilyen komoly ügyben akkoriban. Kiket választott ki Isten erre, hogy a közhangulattal dacolva és a férfiakat is megszégyenítve végigkísérjék Jézust utolsó útján, s első tanúi lehessenek dicsőséges föltámadásának?