Hallgassuk meg az énekkar szolgálatát. Az Újszövetség több helyen együtt említi Jézus halálának és feltámadásának a jelentőségét. Ez tulajdonképpen egy esemény. Például ezt írja a Római levélben: Krisztus meghalt a mi bűneinkért, és feltámadt a mi megigazulásunkért. Két kórusművet hallunk most. Az első: Butler műve, inkább Jézus kereszthalálának a jelentőségéről szól, amikor ujjong azon, hogy "megváltva a Bárány szent vére árán" mit jelent. Megváltva, mily boldogan vallom, A Bárány szent vére árán! Megváltva, mily végtelen áldás, Hogy gyermeke vagyok immár! Megváltva, megváltva! Ó, hála neked, jó Atyám! Kegyelmed oly végtelen gazdag, A szívem csak téged imád. A második: Schütznek a műve, a feltámadott Krisztust dicsőíti: Jézusé a dicsőség, te ki szenvedtél. A keresztnek fáján érettünk kínhalált. Uralkodsz az Atyával fent a mennyekben, Könyörülj mirajtunk. Segíts minket, bűnösöket tehozzád, Segíts minket, bűnösöket üdvünkhöz, Könyörülj mirajtunk. Krisztus irgalmazz, könyörülj mirajtunk. Az első húsvét reggelén általános szomorúság jellemezte azokat, akik Jézus Krisztushoz tartoztak. Júdás már meghalt akkor, kétségbeesésében öngyilkos lett. Péter a keserves sírás után teljes bizonytalanságban volt. Tamás otthagyta tanítványtársait és hazament, részére befejeződött a Jézus-ügy. A megmaradt kilenc tanítvány pedig - azt olvassuk - bezárkózott és rettegve gondoltak arra, hogy esetleg ők is kivégzett Mesterük sorsára jutnak. Az asszonyok sírtak és alig várták, hogy elmúljék a szombat és mehessenek Jézus sírjához. A két emmausi Pasarét, 2008. március23.(húsvétvasárnap) Cseri Kálmán férfiről pedig tudjuk, hogy tele keserűséggel, amúgy férfi módra újra meg újra elemezték mindazt, ami a hét végén Jeruzsálemben történt, keserűen gyászolták Jézust és a hozzá fűzött reményeiket.