I 2015.3.10.
Az első evangélista szerint Péter cezáreai vallomása után Jézus ezekkel a szavakkal jelezte előre a szenvedő
Messiás sorsát: "Az Emberfiának Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvedni, az emberek kezére kell adatnia, s
miután megölték, harmadnapra föltámadni." Szent János apostol nem idézi ezt a háromszor megismétlődő
jövendölést. Ehelyett a keresztfelmagasztalás előtt vasárnap evangéliumában arról beszél, hogy "ahogyan Mózes
fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is fölmagasztaltatnia, hogy aki hisz benne, el ne vesszen"
/3,14/ Meglepő módön ebben a keresztfelmagasztalást bevezető szakaszban szó sincs a keresztről. De szerepel itt az
első három evangélium jövendöléseiből a "kell" szó, a hogyan kereszthordozó emberektől tudjuk: ez a "kell" maga a
kereszt. Akinek nap mint nap hangtalanul tűrnie kell, akinek sugárkezelésre vagy műtétre kell készülnie, s főként
akinek meg kell halnia, az tudna és érzi, hogy a kell szóban benne sűrűsödik a kereszt. Keresztény hitünk egyik
legelső titka az, hogy életünk nem a végzet vagy a vak véletlen függvénye. Az élet megpróbáltatásai nem
sorsszerűen vagy a vak véletlen függvénye.
A tartalom megjelenítéséhez be kell jelentkezni!