KKT! Kisgyermekkortól kezdve gyötri az embert a néma, gonosz lélek. Esztelen szenvedélyek tüzébe kergeti, máskor meg rideg szeretetlenség vizébe űzi. Ádám óta számtalanszor huppantunk a földre, s fogunkat csikorgattuk a Teremtő előtt. Isten Fia eljövetelére volt szükségünk ahhoz, hogy rádöbbenjünk: a teremtő nem megmerevedésre, fogcsikorgatásra szánt minek, hanem képlékenységre, naponkénti megújulásra, úgy hogy, az életből kilépő arc ragyogása tündöklő legyen a csillagvilág titokzatos pompájánál. Jézus eljövetele döbbentett rá, hogy alkotó Istenünk hajlandó még a földön vergődő fiút is karon fogni, fölemelni, talpra állítani. Mert számára nincs megindítóbb látvány annál, ha az arcvonásaink eltorzulnak, habzó szánkat a föld sara mocskolja be.