Az akathisztosz eredetileg ünnepi műfaj volt csak később terjedt el hétköznaponkénti éneklése. Nem tanulmány, nem homilia, hanem mint a neve is mutatja: himnusz. Elsősorban dicsőítés, dicséret. Ahol pedig dicsőítést doxológiát énekelnek, ott nincs helye a sok okfejtésnek, dogmatikus magyarázatnak, az akathisztosz célja nem a keresztény hitigazságok kifejtése, hanem a felfoghatatlan isteni titok előtti hódolatteljes tisztelet: az elragadtatás és alázat kifejezése. Lelki örömöt igyekszik kiváltani azzal, hogy a hivő a hit által ennek a csodának a részese lesz. Így az akathisztosz a dogmatikai igazság iránti helyes viszony kialakítására is törekszik. Nem védelmezni akar, nem kifejteni, hanem ajánlani. Nem a tanrendszert akarja kifejteni szentírási és ész-érvekkel, hanem a hívő lélek elé tárja a hit tényét, hogy a misztérium szemlélésére ébressze öt. Ez nem egyszerűen az igazság kutatása, hanem megragadásának, birtoklásának örömteli kifejezése.