K. T. ! A Tábor hegye és a Golgota hegye között nem csak a távolság hosszú, hanem a szintkülönbség is nagy. Az evangélisták is jól emlékeznek arra, hogy mennyit kellett emelkedniük az apostoloknak a színeváltozás hegyétől a halálküzdelem és megváltás szent hegyéig. Bármennyire is szeretett volna Péter sátrat verni a tábor hegyén, a Mester tovább vezeti őt társaival együtt a júdeai hegyvidék felé. ’’íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik és átadják a pogányoknak…” Istenhez emelkedésnek Jézus csak ezt, az útját hajlandó elfogadni az Atya, akarata szerint. A földhözragadt apostolok viszont gyöngélkednek a hitben. Már a múlt vasárnap is halhattunk azok kicsinyhitűségéről, akik a színeváltozás hegye alatt várták Mesterüket, s az ima és jócselekedetek helyett az írástudókkal folytatott vitákban merültek el. Ma, pedig a gyöngélkedés újabb diagnózisával szembesülünk: a Tábor hegyéről lejött Jakab és János hatalomvágyánál: ’’Add meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk bal balodon üljön dicsőséged országában!”