K. T.! Századunk hozzászoktatott bennünket a szakorvosokhoz. Az egyik rendelőben a fogunkat, a másikban a szemünket, ismét máshol valamelyik belső szervünket gyógyítják. a fejlett tudomány protézist, pótlást, ígér a kihúzott fogak, a levágott végtagok, sőt egyes megromlott működésű belső szervek helyébe is. De amikor az egész embernek lenne szüksége orvoslásra, egyre kevesebb reménnyel megyünk a belgyógyászhoz, a sebészhez, vagy ideggyógyászhoz. Amikor az egész ember lebénulására leszünk figyelmesek, akkor mindenféle kezelés kevésnek bizonyul az egészséghez. A mozgásképességében és benső szabadságában megbénult ember bajára nincs gyógyszer. A megcsonkított szabadság pótlására hiába keresnénk mű-szabadságot, a rendelőkben: erre nincs protézis!