Október utolsó vasárnapján különösen is szívesen hallgatunk a túlvilági életre utaló evangéliumi beszámolót, a dúsgazdag bűnhődésének helyét, mint Dante Isteni színjátékának Pokol-jeleneteit, örömmel nyugtázva azt is, hogy magunkat nem láthatjuk asz alsóbb régiókban. — pedig Jézus nem egy ilyen szép "túlvilági útikalauzt" akart itt összeállítani Tudatosítani akarta felelősségünket azért, ami az élet befejeződése előtt történik. Hogy nem az a végtisztesség a mérvadó, amelyet a fényes síremlékek jelentenek, hanem asz élet és a megtérés. Mert, „meghalt a gazdag ember is és eltemették." Fel tudjuk mérni azt, mibe került ez a pompás temetés? S hogy mégis mennyire sivár sorsra utal? A temetőket végigjárva nemcsak az Úristen üzenetét fedezhetjük fel, hanem rádöbbenhetünk arra a pazarlásra is, amely a földi életben elmulasztott szeretetet igyekszik pótolni a dúsgazdaghoz méltó fényűző temetéssel. A monumentális kripták, osztályon felüli temetések olykor már nem is csak a hozzátartozók iránti szeretetéről tanúskodnak, hanem státuszszimbólumot jelentenek. A példázat másik főszereplőjét "az angyalok Ábrahám kebelére vitték, s ez fontosabbnak bizonyult minden sírnál.