Ugye, szerencsés embernek tartjuk Mózest, a választott nép nagy vezérét? Az egyiptomi törvények szerint még gyermek korában meg kellett volna halnia, mint minden zsidó fiúcskának akkor. De ahelyett, hogy a halál várt volna rá, jól tudjuk, hogy a fáraó leánya talált rá a vízparton, megsajnálta a kitett, eldobottnak látszó fiúcskát és gyermekévé fogadta. A királyi palotába vitte, a jólétbe a nyomorúság helyett. Nos, ha szerencsés embernek tartjuk Mózest, akkor még szerencsésebb embernek kell tartanunk saját magunkat, hiszen bennünket nem földi király, hanem a Mindenek Királya fogadott gyermekeivé a kegyelem által.