Egyházunk liturgiájában állandóan visszatérő téma az a példabeszéd, amelyet Jézus az elveszett és megkerült fiúról mondott el. Nagyböjt előtt van egy olyan vasárnap, amikor egyházunk föl is olvassa a tékozló fiúról szóló evangéliumi példázatot, hogy minden bűnös ember helyzetére vonatkoztass a azt. "Atyai dicsőségedtől esztelenül eltávoztam" kezdődik az aznapi konták. A tékozló fiú vasárnapjának zsolozsmája föleleveníti a bűn által elveszített "atyai ház" minden szépségét, s egyben rádöbbent a bun által kialakult nyomorúságunkra: "Elszakadtam tőled, végtelen jóság, és mindenféle jóság után való éhség emészt: de most hozzád térek, könyörülj rajtam, Krisztusom! "