K. T.! Amikor Jézus, a mi urunk a földre lépett, mélységes téli éjszaka vette körül az egész emberiséget. Nem külső, természetben lévő éjszakára gondolok, hanem arra a lelki sötétségre, mely a szíveket körülvette. Nem hiányzott akkor sem a világból a gazdaság. Még akkor sem ha százezrek éltek rabszolga sorsban. Volt pénz háborúk viselésére éppúgy, mint korszerű kövesutak vagy fürdőszobák, vízvezetékek készítésére. Nem hiányzott a külső pompa és ragyogás, főleg a császárok életéből. Virágzott a kultúra, művészet és tudomány is, oly annyira, mint sohasem azelőtt – talán – mégis az emberek a ”halálárnyék” tartományában ülőknek számítottak, a zsoltár szava szerint, s ahogy énekeljük is karácsony éjfélkor: ”a halálárnyék tartományában ülőknek világosság támada” – Mi hiányzott hát, Testvéreim! Hiányzott az Isten szeretete és az ennek megfelelő élet! Az emberek messze futottak Istentől, messze ívben elkerülték a jó utat, a helyes életet. Egyszóval: Istentől távol éltek, ezért borult hideg, sötét éj akkor a világra.