Milyen lelkesen kiabált az út mentén ez a vak ember? „Uram, hogy lássak!” Fényt, Uram! Fényt adj nekem! Mert életem napjai sötétségben telnek el. Nem láthatom Istenünk fényes napját, s a virágok színét, anyám kedves arcát, szeretteim mosolyát. Fényt adj nekem, Uram, hogy lássak! Fényt adj a szemembe. S az Úr meggyógyította: „Jézus ujja, mint a fény, végig fut a vak szemén! Mert hited óriás, menj és láss!”