Az első evangélista szerint Péter cezáreai vallomása után Jézus ezekkel a szavakkal jelezte előre a szenvedő Messiás sorsát: "Az Emberfiának Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvedni, az emberek kezére kell adatnia, s miután megölték, harmadnapra föltámadni." Szent János apostol nem idézi ezt a háromszor megismétlődő jövendölést. Ehelyett a keresztfelmagasztalás előtt vasárnap evangéliumában arról beszél, hogy "ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is fölmagasztaltatnia, hogy aki hisz benne, el ne vesszen" /3,14/ Meglepő módon ebben a keresztfelmagasztalást bevezető szakaszban szó sincs a keresztről. De szerepel itt az első három evangélium jövendöléseiből a "kell" szó, a hogyan kereszthordozó emberektől tudjuk: ez a "kell" maga a kereszt. Akinek nap mint nap hangtalanul tűrnie kell, akinek sugárkezelésre vagy műtétre kell készülnie, s főként akinek meg kell halnia, az tudna és érzi, hogy a kell szóban benne sűrűsödik a kereszt.