Amikor boldogan nyugtázzuk Szent Mihály főangyal fényes győzelmét, akkor talán mondhatjátok, hogy az már nagyon régen volt, s megkérdezhetitek: „Mit mond nekünk, a 20. sz. embereinek ez az ünnep?” - Nekünk, akik szívesebben emlékezünk a húsból, vérből levőkre, ismerősökre? Nekünk, akik szeretettel emlékezünk Péter és Pál apostolokra, mert elmehetünk sírjukhoz Rómába, vértanúságuk helyére? Nekünk, akik szeretjük kedves, hangulatos Mária-ünnepeinket, amikor égi anyánkra emlékezünk, aki közöttünk született, itt a földön élt, szenvedett, elszenderedett, sőt mennybemenetele után is felfoghatjuk értünk hulló könnyeit, mint aggódásának jeleit. Mit mond ez az ünnep nekünk, akik alig várjuk karácsony ünnepét, hogy kihűlt szívünk felmelegedjék a betlehemi jászol melegénél? Nekünk, akik nagypénteken szomorkodunk a megszeppent apostolokkal együtt, hogy azután örömünk is nagyobb legyen húsvét hajnalán. - Mit adnak viszont nekünk az angyalok? - Fénylő égi jelet és példát.