Volt valaha egy olyan korszak az egyháztörténelemben, amikor becsületes keresztények ezrei vonultak ki a pusztába azzal a szándékkal, hogy „angyali életet” folytassanak. Ma már közel sincs ilyen vonzóereje az ilyen életnek. Ahol nem egyszer embertelen életet tapasztalunk, ott mindenekelőtt emberséget, becsületet, emberi életmódot várnak el egymástól. Úgy néz ki, hogy mai világunknak nem is annyira angyalokra, hanem végre segítőkész, tiszta emberekre lenne szüksége. Mégis - puszta emberségünk kialakításában is - óriási szerepet játszanak a tisztán szellemi lények.