Talán furcsán hangzik, de a dúsgazdagot becsülöm azért, hogy mihelyt felismerte az igazságot ("elvetted a jókat életedben. most gyötörtetel"), rögtön testvérei megmentésére gondolt. Nem vagyunk-e részvétlenebbek a részvétlensége miatt elkárhozott dúsgazdagnál? Vagyis tisztában vagyunk-e azzal a nagyon komoly ténnyel és feladattal, hogy felelősek vagyunk egymásért?