K.T.! I Másfél nap múlva fölcsendül templomunkban a karácsonyi kánon: “Krisztus születik, dicsőítsétek!” Még éppen, hogy elkezdtük a karácsonyi böjtöt, s szívünk máris tele van békevággyal: “Ki a békesség Isten és az irgalmasság Atyja vagy, leküldted nekünk a nagy szövetség békeosztó angyalát...” Épp ezért megdöbbenünk akkor, amikor az Apostol harcra szólít fel e világ kormányzói ellen. Pedig ma az efezusi levél felhívása egészen komoly volt: “Öltsétek fel az Isten teljes fegyverzetét” Krisztus követői még karácsony előtt sem tehetik le a becsület, az igazság és Lélek fegyvereit. Ebben a hónapban az Egyház maga kínálja nekünk a mindnyájunkat gerincessé tevő isteni fegyverzetet, “hogy megtarthassuk állásainkat”. Mert ez a böjt olyan várakozás, mint a katonáé az őrhelyen: feszült figyelmünket az köti le, aki a távolból közeledik felénk. Fülünkben csengenek még a zsoltár szavai: “Lelkem várja az Urat, mint az őr a hajnalt. Sőt, jobban, mint az őr a hajnalt, várja Izrael az Urat!”