A városok kapuja sok boldog és megrendítő találkozások helye. Ilyen volt Naim városának kapuja is, egy megrendítő találkozást ír le a szent evangélium. A temetés mindig szomorú, de ha felnőtt ember, halott szüleit temeti, akkor szomorúsága asz élet rendje szerint van. Itt azonban anya gyászolja gyermekét, aki az életbe ringatott. És ez az anya ráadásul özvegy. Jézus idejében igen kemény volt az özvegyek sorsa. Mivel a nőnek egyetlen emberi rangja, érdeme az volt, hogy gyermeket szülhetett és nevelhetett, ha megözvegyült, elvesztette ezt az egyetlen lehetőségét és az özvegység szégyenével, megbélyegezték, mint akinek egyetlen feladata sincs már az életben. Az egyedül maradt asszonynak, férje halála után az elhunyt férj családjában kellett maradnia. Az apajogú társadalomban, férje elvesztése után az asszony helyzete reménytelenné vált. A férje életében a férjének volt alárendelve, az ő képviselte, ha meghalt a férje, akkor a fiúgyermekek képviselhették őt. De ha az sem volt, csupán szolgáló lehetett volt férje családjában, ahol éppen csak megtűrték.