Az evangéliumokban többször is hallunk valamely halott feltámasztásáról. - A kereszténység, pedig Krisztus feltámadását hirdeti és ezzel együtt a mi feltámadásunkat is. — Pedig ha az ember halottak feltámasztásáról hall, akkor hitetlenkedve csóválja fejét. A halott az halott, mondjuk. A feltámasztás, pedig szögesen a tapasztalattal. Ezzel fordul szembe Jézus, hogy a halál nem változtathatatlan dolog, Jézus egész életével, működésével, ezzel szembefordult, szembe a halállal és az életre vezet. Már az emberről alkotott véleményünk is ellenkezik a halálla, az ember nem vérkeringés, szívműködés csupán, hanem van egy énünk, egy lelkünk, amely független a szívműködéstől, vérkeringéstől. Ezt a kórházi ágyon érzik leginkább az emberek, amikor a betegség szétroncsolja testüket, de érzik, hogy a lelkük, az énük a betegségtől független. Úgy érzik magukat alig működő testükben, mint amikor egy szétroskadó autóban ülnek és érzik az autó, lassan leáll, és ki kell szállni belőle. Mi, akik tudunk szeretni, a környezettől függetlenek lenni, nem lehetünk a halál martalékai.