K. T.!. Zsolozsmánkban van egy Szép imádságunk az Istenszülőhöz, mely kifejezésre juttatja az ő közbenjárásába vetett reményünket: “Vétkeink sokasága miatt nincs bátorságunk az Úr elé járulni. De Te Istenszülő Szűz, imádd érettünk a Te szent Fiadat, mert sokat tehet az anyának könyörgése Urunknak megkérlelésére.” Az Üdvözítő előtt különösen értékesnek számított az anyai közbenjárás. A mai evangélium szerint ő egészen véletlenül vetődött el Naim városába. Emberileg nézve nemigen készült arra, hogy épp itt tegyen csodát. De egy gyászoló özvegyasszony láttán megesett a szíve, s amikor kimondta: “Ne sírj! “, már szinte biztos volt a csoda. Jézus e jó asszony kedvéért még azt sem röstelli, hogy megérintse a tisztátalan koporsót. Pedig ez számára is tisztátalanságot jelentene. De ő a tisztaság teljessége, s e tisztátalanság megérintésével tisztaságából részesít mindenkit. Amikor az özvegyasszony láttán kimondta: “Ne sírj! “, már ígéretet is adott erre. Másképp aligha tilthatta meg a zokogó özvegyasszonynak, hogy legalább jól megsirassa fiát: Itt valóban “árvák atyja és özvegyek bírája Isten”, mert végső igazságot szolgáltat: visszautasítja a halált és visszaadja az életet a Szeretetnek. Pillanatokon belül olyan csodát tesz, hogy messze földön elterjed a hír: “Isten meglátogatta az ő népét.”