A mai vasárnapon - őseink régi hagyománya szerint - azokra az egyházatyákra emlékezünk, akik 1200 évvel ezelőtt az ikonromboló császárokkal szemben megvédték a szentképek tiszteletét. De ezt a látszólag oly közömbös témát sem választhatjuk el az előbbi gondolatainkról /ellenségszeretet /. Hiszen amikor asz Üdvözítő Jézus Krisztus képét állandóan szemünk előtt tartjuk, akkor éppen a tökéletes szeretetet közénk hozó Mintaképről emlékezünk meg. Tanúságot teszünk arról, hogy a világ megújulásában vetett hitünk nem alaptalan, hiszen Jézus képre is lefesthető, valóságos EMBER, aki ténylegesen szétszakíthatta a bűn láncát. De meg is hajlunk és tömjénfüsttel hódolunk ez előtt a kép előtt, amit más festményekkel nem szokás megtenni: mert Jézus emberi képén átragyogott asz istenség tüze is; Ez a megdicsőült Krisztus üzeni számunkra ma, hogy vállaljuk bátran a régi világ szemében botrányt jelentő életformát, adjuk oda mindenünket nyugodtan másokért, mert a győzelem biztos: ő már legyőzte a halált.