Ne félj, ha nem hallgatnak szavadra, ha ünneprontónak meg léhűtőnek mondanak. Én emberhalásznak hívtalak. Ne fizikusnak vagy gyári munkásnak, nem orvosnak vagy földművelőnek, nem mérnöknek vagy kutatónak, hanem emberhalásznak. Az én küldöncömnek, az én üzenetem és örömhírem átadójának. Emberhalász leszel. Ugyanúgy, mint Péter apostol és a többi. Ugyanúgy, mint a pápák, püspökök és a többi pap, az én szolgálatomra, embertársaid szolgálatára hívtalak. Emberhalász leszel. Ne törődj vele, ha megrágalmazlak és áskálódnak ellened, ne félj, mert én veled vagyok. Itt állok most előttetek egy pap, Krisztus papja, és mindenki mást gondol róla. Sokan olyan embernek tartják, aki minden nap misézik, vasárnap még prédikál is, ha kell, akkor keresztel, temet, esket, betegeket látogat, hittanórákat tart, és kész! Egy olyan ember, aki nem dolgozik. Pedig hát nem ennyi a pap. Sokkal több ennél. Nem képzeli magát előkelőségnek, a falu krémjének, vagy ha igen, akkor nem pap, hanem csaló. Nem képzeli magát egy hivatalnoknak, aki csak az előírt kötelességeket teljesíti, vagy ha igen, akkor haszonleső. Nem képzeli magát varázslónak, mert ehhez nincsenek meg a képességei. Egyszerűen kereszténynek tartja magát. Embernek, a legmindennapibb embernek, aki Jézus Krisztus papságával adni tudja embertársainak nem azt amilye, van, hanem azt, amit Krisztus akar adni nekik. A pap az Isten kiválasztottja, az emberek, szolgálja, emberhalász.