"A pócsi szép templomban kinyílott egy szép rózsa" - énekelték ma tízezrek a kisboldogasszonyi búcsún. S mát tegnap sok ezer szemből csordult ki a könny, amikor egy vagy negyvenegy év után újra megpillanthatta a két tornyot. Délután sok száza sírták el a gyóntatószékekben, hogy nincs templomuk negyven éve...Este a temetőből jövet ezreknek adott új reményt a nagy Dicsőítés, melyet a templomba visszaérkezve énekeltünk el. Éjfélkor úgy jártuk körül feltámadási körmenetben a bazilikát, mint a mennyei Jeruzsálem előképét. Ma pedig újra tízezek szívét melegített föl a felkelő napfénytől beragyogott pócsi kegytemplom. Mintha ékszerünk lenne.Ma az apostoli szakasz is templomról szólt. "Ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mond: Közöttük lakom és közöttük járok; Istenük leszek, ők meg az én népem". Az ószövetségi templom dicsőségét elevenítette fel Szent Pál a korintusiak helyzetében. Asz apostol szerint az egyháznak nem szabad összekeverednie e világ bálványaival, hisz az élő Isten templomában nincs helye ilyesminek. "Ne húzzatok egy igát a hittelenekkel...Hogyan tűrné meg Isten temploma a bálványokat? " - kérdezi híveitől Pál apostol, s Izajásra hivatkozik: "Ezért fölkarollak titeket, s atyátok leszek, Ti meg fiaim és leányaim lesztek, mondja az Úr, a mindenható.