Szent Máté evangéliumában olvassuk, hogy nagy sietve egy ifjú jön Jézus Krisztushoz, térdre borul előtte és megkérdi, mit tegyen, hogy elnyerje az örö1 életet? Jézus látja az őszinte jóindulatát és így válaszol. Tartsd meg a parancsokat, ahogy előtted vannak a vallás törvényeiben. Az ifjú jó nevelést kapott, s meg is tartotta gyerekkora óta. Lelkiismerete nyugodt, de szeretné tudni, kívánnak-e ezen kívül még valamit tőle. “Ha tökéletes akarsz lenni, feleli Jézus, add el amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere, és kövess engem!” A felhívásra a lelkes ragyogó arc elszomorodott, mert sok vagyona volt. Péter és a többiek, másként fogadták a hívó szót, Nekik könnyebb is volt, mert kevesebbet kellett elhagyniuk; a kevés nem láncolja úgy magához a szívet, mint a sok. Ez az ifjú szomorúan távozott; példája megvilágítja, hogy a tökéletesség követése nem könnyű. Amikor le kell mondani előnyökről, vágyakról, egyéni akaratról, akkor érezzük igazán a kötelékeket, amik a földhöz és az úgy nevezett földi boldogsághoz láncolnak. Jézus Krisztus a földi gazdagsága mennyire magához köti az embert, és ez által mennyire veszélyezteti az Üdvösséget is. Ezt a vágyat egy közszájon forgó szólásmondással érzékelteti; “Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten Országába.