"Testvérek, figyelmetekbe ajánlom az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek" - kezdte Szent Pál a korintusi levél 15. fejezetét. Mintha 14 hosszú fejezet után érkezne a lényeghez, miután már sikerült tisztáznia a közösség minden fegyelmi és hitbeli kérdését. Az elmúlt hetekben már hallhattuk, hogy az apostol mennyire ragaszkodott a görög környezetben is Jézus Krisztushoz, a megfeszítetthez A keresztény hit alapvető kérdései után Pál apostol leszögezte a keresztény erkölcs alapelveit is: "Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek". A hit és a szeretet alapelveinek leszögezése után azonban az apostol rendkívül fontosnak érzi még, hogy számot adjon reményéről. Különösen fontosnak tűnik ez egy olyan görög környezetben. ahol a közösség egyes tagjai kilúgozták a földtámadás titkát: beszéltek a lélek továbbéléséről, a szellem halhatatlanságáról, de nem szívesen szóltak Jézus testben való visszatéréséről. Szent Pál ezért ajánlja a korintusiak figyelmébe az evangéliumot, melyet hirdetett nekik - nem mint valami újdonságot, s mégis szigorúan abban a formában, ahogyan ő hirdette nekik. Számára ugyanis világos: "Ha Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem". Az üdvösség sarokköveként az általa hirdetett örömhírt jelöli meg, s leszögezi: "Másként hiába lettetek volna hívőkké".