Szent Máté evangéliumában olvassuk, hogy nagy sietve egy ifjú jön Jézushoz, térdre borul előtte és megkérdezi: Mit tegyen, hogy bírja az örök életet? Jézus látja az őszinte jóindulatát és így válaszol: Tartsd meg a parancsokat, ahogy előtte vannak a vallás törvényeiben. Az ifjú jó nevelést kapott, s meg is tartotta ezt gyermekkora óta. Lelkiismerete nyugodt, de szeretné tudni, kívánnak-e valamit még tőle. "Ha tökéletes akarsz lenni - felelte Jézus - add el, amid van, asz árát oszd szét a szegények között, s azután jöjj és kövess engem." A felhívásra a ragyogó, lelkes arc elszomorodott, mert sok vagyona volt. Péter és a többiek másként fogadták a hívó szót. Nekik könnyebb is volt, mert kevesebbet kellett elhagyniuk. A kevés nem láncolja úgy magához a szívet, mint a sok. Ez az ifjú szomorúan távozott. Példája megvilágítja, hogy a tökéletesség követése nem könnyű. Amikor le kell mondani előnyökről, vágyakról, egyéni akaratról, akkor érezzük igazán a kötelékeket, amik a földhöz kötnek és az úgynevezett földi boldogsághoz láncolnak.